2008. december 19., 16:372008. december 19., 16:37
A kolozsvári kisebbségkutató intézet által készített felmérésbõl ugye kiderül, hogy a nyolc évvel ezelõtt mért helyzethez képest a hazai magyar és román lakosság szerint sokkal kevésbé jellemzi konfliktus a kisebbség és többség együttélését. A magyar és román nemzetiségû alanyoknak elsõsorban a kölcsönös együttmûködés jutott eszébe, amikor a nemzetiségek közötti viszonyról faggatták, sõt kiderült az is: a magyarok túlnyomó többsége megbízik a románokban.
Ehhez képest az elmúlt napokban mást sem hallani magas rangú RMDSZ-es politikusoktól, mint hogy etnikai feszültségekhez vezethet a szövetség ellenzékbe szorulása. Figyelemre méltó, hogy Markó Béláék elsõsorban azután terelték etnikai síkra az ügyet, hogy a szociáldemokraták kijelentették: nem kívánnak közösködni a nagykoalícióban a magyar alakulattal. Mircea Geoanáék kiközösítõ álláspontja politikailag persze értelmezhetõ az erdélyi magyarok elleni inzultusként, a tények azonban mást sugallnak.
Azt, hogy a parlamentben kétharmados többséggel rendelkezõ PDL–PSD-koalíciónak egyszerûen nincs szüksége az RMDSZ támogatására, a négyéves ellenzékiség után központi és helyi funkciókra megéhezett szocdemek egyszerûen a nagyobb konc megkaparintása reményében utálták ki a kormányból a szövetséget. Már csak azért sem illõ magyarellenességgel vádolni a PSD-t, mivel RMDSZ-es politikusok ismerik el nemegyszer: 12 éves „országlása” során a szövetség a Nãstase-kormány idején érte el a legtöbbet (anyanyelvhasználat a közigazgatásban, kétnyelvû helységnévtáblák, Szabadság-szobor stb.)
Nagy hibát követ el az RMDSZ, amikor azt hiszi: a magyar kártya meglobogtatásával képes ébren tartani a magyar közösség szavazókedvét. Hiszen a novemberi parlamenti választások során a Nagy-Románia Párt a saját bõrén tapasztalta meg, mennyire zsákutcába vezet ez a politika. Vagyis amikor egy alakulat politikai alku tárgyává, etnobiznisszé alacsonyítja az etnikumközi viszonyokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok