2008. december 19., 16:372008. december 19., 16:37
A kolozsvári kisebbségkutató intézet által készített felmérésbõl ugye kiderül, hogy a nyolc évvel ezelõtt mért helyzethez képest a hazai magyar és román lakosság szerint sokkal kevésbé jellemzi konfliktus a kisebbség és többség együttélését. A magyar és román nemzetiségû alanyoknak elsõsorban a kölcsönös együttmûködés jutott eszébe, amikor a nemzetiségek közötti viszonyról faggatták, sõt kiderült az is: a magyarok túlnyomó többsége megbízik a románokban.
Ehhez képest az elmúlt napokban mást sem hallani magas rangú RMDSZ-es politikusoktól, mint hogy etnikai feszültségekhez vezethet a szövetség ellenzékbe szorulása. Figyelemre méltó, hogy Markó Béláék elsõsorban azután terelték etnikai síkra az ügyet, hogy a szociáldemokraták kijelentették: nem kívánnak közösködni a nagykoalícióban a magyar alakulattal. Mircea Geoanáék kiközösítõ álláspontja politikailag persze értelmezhetõ az erdélyi magyarok elleni inzultusként, a tények azonban mást sugallnak.
Azt, hogy a parlamentben kétharmados többséggel rendelkezõ PDL–PSD-koalíciónak egyszerûen nincs szüksége az RMDSZ támogatására, a négyéves ellenzékiség után központi és helyi funkciókra megéhezett szocdemek egyszerûen a nagyobb konc megkaparintása reményében utálták ki a kormányból a szövetséget. Már csak azért sem illõ magyarellenességgel vádolni a PSD-t, mivel RMDSZ-es politikusok ismerik el nemegyszer: 12 éves „országlása” során a szövetség a Nãstase-kormány idején érte el a legtöbbet (anyanyelvhasználat a közigazgatásban, kétnyelvû helységnévtáblák, Szabadság-szobor stb.)
Nagy hibát követ el az RMDSZ, amikor azt hiszi: a magyar kártya meglobogtatásával képes ébren tartani a magyar közösség szavazókedvét. Hiszen a novemberi parlamenti választások során a Nagy-Románia Párt a saját bõrén tapasztalta meg, mennyire zsákutcába vezet ez a politika. Vagyis amikor egy alakulat politikai alku tárgyává, etnobiznisszé alacsonyítja az etnikumközi viszonyokat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok