2010. április 27., 11:092010. április 27., 11:09
Ez nem újdonság, az elmúlt években a nyári fesztiválokon, diáknapokon, koncerteken, városnapokon több ezer emberrel találkoztam, s idővel rájöttem, ők is rendszeresen visszatérnek az eseményekre, mint én.
Vagy eljönnek Kolozsvárra tanulni, évente többször új albérletbe költöznek, az ismeretségi körök keverednek, kocsmából meg nincs olyan sok, hogy legalább egy évben egyszer ne ülnétek egy teremben.
De ha nem, ott vannak a közösségi portálok, ahol előszeretettel teszi közzé mindenki magáról az információkat. Még azt is megtudhatod távoli ismerősödről, mit reggelizett, vagy milyen az anyagcseréje. Egy nemrég kitöltött felmérésben kapásból tudtam a választ arra a kérdésre, hogy megítélésed szerint hány embert ismersz.
Az újabb őrület most a Facebook lett, amit különböző cégek, a média is előszeretettel népszerűsít, mert rájött, ez a legegyszerűbb és legolcsóbb módja, hogy minél több emberhez szóljon. A közvetlen társalgástól elkezdve, az utolsó játék szintlépéséig követheted ismerőseid profilját. Az okos portál külön telefonkönyvet is készít neked az ismerőseid által megadott számokkal. Milliónyi feltöltött kép, órákig bámulhatod, hogy ugyan honnan ismerheti a volt lakótársad a gyerekkori barátnődet, akit nagyjából tíz éve nem is láttál.
Ezek után senki ne csodálkozzék, ha valaki pár adat alapján megismerheti a másik életét, bár az éremnek két oldala van. Egyrészt az általad megadott adatok alapján akár életveszélybe is kerülhetsz, másrészt, manapság már nem megy olyan könnyen eltűnni a közéletből. Pár órányi kutakodás után bárki akad olyan nyomra, ahol el tud indulni egy illető felkutatásában. És ez nem is olyan rossz dolog, amikor mondjuk a lakótársad költözik el rád hagyva a közköltség fizetését. Ha pedig új arcokra vágysz, vágasd le otthon az internetet.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.