Az elmúlt egy hét leforgása alatt is több ilyen ötlet vált nyilvánossá. Pár napja a magánórák szabályozásának szigorításáról esett szó, eszerint törvény tiltaná, hogy a tanár saját diákjait iskolán kívül is oktassa. Bár persze a mindennapi életben ennek a gyakorlatnak valóban meglehetnek a hátulütői, úgy tűnik, miközben folyamatosan szabják-varrják a rendszer „mellékszálait”, elsikkad a lényeg. Hiszen világos, hogy tulajdonképpen nem a magánórák megtartását kellene újabb szigorítással igazgatni, hanem magát az oktatási rendszert kéne bár valamelyest gatyába rázni. Méghozzá a tekintetben is, hogy ne kelljen a szülőnek többletráfordítással kínlódnia, mélyen a zsebébe nyúlnia azért, hogy felzárkózhasson a gyereke a követelményekhez, amelyeken szintén volna bőven javítanivaló.

Magát az oktatást kellene olyan minőségűvé tenni, hogy ne legyen ilyen széles körben szükség magánórákra.

A minap újabb ötletekkel állt elő a szaktárcavezető, és egy ültében nem is egy, hanem több módosítás lehetőségét is meglebegtette. Az egyik, hogy változna a diákok teljesítményének kiértékelése, kevésbé számítanának az osztályzatok, mint eddig, ehelyett a gyerekek képességeit kéne alaposabban felmérni.

A másik ezzel összefüggő változtatás lenne, hogy a kisérettségin az 5–8. osztályban kapott jegyátlagot nem vennék figyelembe – ugyanis az sokszor nem tükrözi a gyerek valódi képességeit, így csak a vizsga eredményei számítanának. Tegyük fel halkan a kérdést: vajon mi lenne a garancia arra, hogy a kisérettséginek is nevezett megmérettetés valóban mérvadó, higgadt és megbízható „mérőeszköze” a gyerek tudásának?

Az oktatás változásait célzó, sűrűn felbukkanó ötleteknek az a természetük, hogy némelyikük első hallásra észszerűnek, célszerűnek tűnik, aki hallja-olvassa, bólogathat: igen, valóban meg kellene valósítani, hiszen kis lépésként hozzájárulna egy „átfogó reform” megvalósulásához. Azonban másodszori elgondolásra rögtön eszünkbe juthat: hány meg nem valósított változtatásról szóló hír röppent fel, hány jónak tűnő ötlet és kezdeményezés „holt a hamvába” az elmúlt években-évtizedekben? És rezignáltan arra is gondolhatunk, hogy miközben sűrűn esik szó hangzatos, sokszor csak a szavak szintjén maradó tervekről, addig az oktatás tartalmi, lényeges része jelentősen nem változik. A sok új ötlet cikázása közben pont a lényeg sikkad el.

korábban írtuk

Szigorítanának a magánórákon: törvény tiltaná, hogy a tanár saját diákjait oktassa iskolán kívül

Az oktatási törvénybe foglalva erősítenék meg, hogy a pedagógusok ne adhassanak magánórát saját diákjaiknak. A Krónikának nyilatkozó illetékesek úgy látják, szakmailag nem helyes, és összeférhetetlenséget jelent, ha a tanár magánórán is tanítja diákjait.