2011. március 04., 10:252011. március 04., 10:25
Nos, miután tavaly óta újra a jobboldal adja a főváros első emberét, el is érkezett az idő a tisztogatásra.
Az első jelentős, nem a ballib oldalhoz kötődő személyiség, aki teret kap Budapesten, nem más, mint Elvis Presley. Azt most senki ne kérdezze meg, hogy viszont a nemzeti oldalhoz mégis hogyan kötődik, magyaros hangzású vezetékneve ellenére ugyanis nem a mi nemzetünk fia. Igaz, a hivatalos indoklás szerint tudott rólunk, magyarokról, sőt az 1956-os forradalom után az ország legnépszerűbb tévéműsorában, az Ed Sullivan show-ban egy dalt küldött a forradalmároknak, és – állítólag sikerrel – a magyarok javára való adakozásra szólította az amerikaiakat.
Ez még úgy igazából indoknak kevés lenne, de ne legyünk rosszindulatúak. Hiszen amennyi szocialista és szabad demokrata kötődésű budapesti politikust a közelmúltban előzetes letartóztatásba helyeztek a különböző korrupciós ügyleteik miatt, a Jailhouse Rock (azaz a Börtönrock) akár a főváros himnusza is lehetne, itt tehát fölfedezhető némi aktuálpolitikai kötődés. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a ballib oldal ideológiai alapon meglehetősen nehezen köthetne bele az Elvis tér ötletébe, legfeljebb feltételül szabhatná, hogy a kölcsönösség jegyében viszont Washingtonban Fenyő Miklósról vagy Komár Lászlóról nevezzenek el közteret. Igaz, a jelenleg politikai zombiként üzemelő SZDSZ máris előjött az ötlettel, hogy szép és jó ember volt Elvis, de előbb mégis az ő szellemi elődjükről, az egyébként nagy tudású, de a Monarchiát és a magyar társadalmat szélsőséges, doktriner liberális szemüvegen keresztül figyelő, így a valóságtól elrugaszkodott elméleteket gyártó „progresszív” Jászi Oszkárról, Károlyi Mihály szellemi mentoráról kellene elnevezni. Őket azonban a Károlyi-szobron kívül senki nem vette komolyan.
Egyébként pedig jobban belegondolva nem is akkora ostobaság ez az Elvis tér. Inkább emiatt beszéljenek a magyarokról Nyugaton, mint a politikai érdekből démonizált médiatörvény miatt. Meg aztán Elvist csak a Királyként emlegeti mindenki. Márpedig az nálunk is bevett szokás, hogy királyokról neveznek el köztereket.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.