Elvis tér

Nos, miután tavaly óta újra a jobboldal adja a főváros első emberét, el is érkezett az idő a tisztogatásra.

Az első jelentős, nem a ballib oldalhoz kötődő személyiség, aki teret kap Budapesten, nem más, mint Elvis Presley. Azt most senki ne kérdezze meg, hogy viszont a nemzeti oldalhoz mégis hogyan kötődik, magyaros hangzású vezetékneve ellenére ugyanis nem a mi nemzetünk fia. Igaz, a hivatalos indoklás szerint tudott rólunk, magyarokról, sőt az 1956-os forradalom után az ország legnépszerűbb tévéműsorában, az Ed Sullivan show-ban egy dalt küldött a forradalmároknak, és – állítólag sikerrel – a magyarok javára való adakozásra szólította az amerikaiakat.

Ez még úgy igazából indoknak kevés lenne, de ne legyünk rosszindulatúak. Hiszen amennyi szocialista és szabad demokrata kötődésű budapesti politikust a közelmúltban előzetes letartóztatásba helyeztek a különböző korrupciós ügyleteik miatt, a Jailhouse Rock (azaz a Börtönrock) akár a főváros himnusza is lehetne, itt tehát fölfedezhető némi aktuálpolitikai kötődés. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a ballib oldal ideológiai alapon meglehetősen nehezen köthetne bele az Elvis tér ötletébe, legfeljebb feltételül szabhatná, hogy a kölcsönösség jegyében viszont Washingtonban Fenyő Miklósról vagy Komár Lászlóról nevezzenek el közteret. Igaz, a jelenleg politikai zombiként üzemelő SZDSZ máris előjött az ötlettel, hogy szép és jó ember volt Elvis, de előbb mégis az ő szellemi elődjükről, az egyébként nagy tudású, de a Monarchiát és a magyar társadalmat szélsőséges, doktriner liberális szemüvegen keresztül figyelő, így a valóságtól elrugaszkodott elméleteket gyártó „progresszív” Jászi Oszkárról, Károlyi Mihály szellemi mentoráról kellene elnevezni. Őket azonban a Károlyi-szobron kívül senki nem vette komolyan.

Egyébként pedig jobban belegondolva nem is akkora ostobaság ez az Elvis tér. Inkább emiatt beszéljenek a magyarokról Nyugaton, mint a politikai érdekből démonizált médiatörvény miatt. Meg aztán Elvist csak a Királyként emlegeti mindenki. Márpedig az nálunk is bevett szokás, hogy királyokról neveznek el köztereket.