2008. december 24., 14:242008. december 24., 14:24
Az államelnök ezzel kerek perec felfedte, amit a kampány során még diszkréten elhallgatott a választóktól: a liberális pártelnök iránti ellenszenve nagyobb, mint az ősellenségnek hitt szociáldemokratákkal szemben viseltetett gyűlölete. Vagyis inkább kész fátylat borítani a PSD-vel tizenkét éve fennálló nézetkülönbségre, mint arra, hogy Tăriceanu 2006-ban kitessékelte a kormányból kedvenc pártját, a demokrata alakulatot. A bukaresti nagykoalíció szellemi atyjai közül tulajdonképpen Băsescu hozzáállása keltette a legnagyobb meglepetést – jobban mondva csalódást – mindazok körében, akik valóban hittek abban, hogy a 2004-es „narancsos forradalom” által hatalomra segített elnök nem tántorítható el az Iliescu–Năstase–Hrebenciuc fémjelezte posztkommunista triumvirátus elleni harctól. Ehhez képest az államfő nem dilemmázott, amikor Tăriceanu ellenzékbe küldése, illetve korábbi elvei között kellett választania: kommunista- és korrupcióellenessége, a PSD iránti gyűlölete elillant, és immár egy tálból cseresznyézik a parlamenti felfüggesztésében oroszlánrészt vállaló szocdemekkel.
Ezek után maga Băsescu is joggal teszi fel a kérdést: milyen következményekkel jár pálfordulása a jövő évi elnökválasztáson? Mi azt mondjuk, hogy hitele, ő azt, hogy szavazótábora tekintélyes részét elveszítette. A nagy kérdés viszont az, hogy miként próbálja kiköszörülni a csorbát az előttünk álló egy év során. Tovább bizonygatva, hogy a gazdasági-pénzügyi válság közepette a nagykoalíciót a „legfelsőbb hatalom”, az ország érdeke diktálta, vagy – ismét felmelegítve az erkölcstelen megoldás tézisét – nekiveselkedik a jobb és a bal közötti frigy felbontásának.
Ez lesz Băsescu pályafutásának eddigi legnagyobb kihívása. Merthogy a hazai választó sem hülye.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok