VEZÉRCIKK – Választási kampányok idején az RMDSZ politikusai érvek egész tárházát felsorakoztatva igyekeznek meggyőzni a magyar szavazópolgárokat arról, hogy miért érdemes, és ami a legfontosabb, miért fölöttébb szükséges bizalmat szavazni a szövetség jelöltjeinek.
2016. november 20., 21:252016. november 20., 21:25
A megannyi vokscsalogató rábeszélésen kívül ugyanakkor visszatérő szlogennek számít, hogy az RMDSZ tisztségviselőinek ott kell lenniük, ahol a döntések születnek. Bizonyára mindenkinek ismerősek a kortesbeszédeknek azok a paneljei, miszerint a magyar érdekképviseletnek helyi és központi szinten – vagyis a települési és megyei önkormányzatokban, a parlamentben és a kormányban stb. – egyaránt jelen kell lennie a döntéshozatalban, hogy rólunk ne nélkülünk döntsenek.
Nos, a közelmúltban két eset is megkérdőjelezte annak a tézisnek a megalapozottságát, miszerint az RMDSZ jelenléte garanciát jelent arra, hogy nem születhetnek az erdélyi magyarok számára hátrányos döntések. Bár a legtöbben a magyar közösség és az anyanyelvi oktatás elleni támadásként láttatják a marosvásárhelyi katolikus gimnázium létrehozása ügyében indított ügyészségi eljárást, a kép sokkal árnyaltabb.
A fellépés egyértelműen túlzás annak a speciális vádhatóságnak a részéről, amelyet kifejezetten a teljes társadalmat átszövő korrupció felszámolása érdekében hoztak létre, az iskolaalapítás esetében pedig szó sincs megvesztegetésről. Viszont utólag maguk az érintettek, köztük RMDSZ-es tanácsosok és az alakulat oktatási államtitkára is elismeri, hogy formailag és jogilag nincs rendben a marosvásárhelyi önkormányzatnak a felekezeti iskola létrehozásáról szóló határozata. Arról nem beszélve, hogy noha a tanügyminisztérium RMDSZ-es államtitkára állítja: teljesen törvényesen jött létre a katolikus gimnázium, maga a tárca nem foglalt állást az ügyben.
A másik botrányos eset a kolozsvári Apáczai-gimnáziumé, ahol a napokban – a tanév kellős közepén – derült ki, hogy számtalan illetékes ígérete ellenére nem működhet tovább a magyar nyelvű képzőművészeti osztály. Közös elem a két történetben, hogy az önkormányzatokban, a megyei tanfelügyelőségeken és az oktatási tárcánál egyaránt döntéshozatali pozícióban lévő magyar (szak)politikusok bábáskodtak az iskola-, illetve osztályalapításnál. Biztosan elég, ha asszisztálunk a döntéshozatalnál, vagy elférne, hogy kompetensen, a törvény betűje fölött őrködve irányítsuk a folyamatot? Vajon egészen biztos, hogy mindenütt a románok és a DNA köpött a levesünkbe?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!