2010. március 29., 10:032010. március 29., 10:03
Kérdéses ugyanakkor, hogy valóban a használt F-16-os gépek beszerzése volt-e a legbölcsebb döntés. A hivatalos indoklás szerint az államkassza szűkös lehetőségei miatt döntöttek az amerikai felajánlás elfogadása mellett, ám ez – még ha részben igaz is – , nem igazán hangzik hiteles érvként. Úgy tűnik, politikai és nem gazdasági megfontolások állnak a döntés hátterében.
A használt F-16-osokat ugyanis fel is kell majd újítani, tehát további összegeket emésztenek fel, ráadásul élettartamuk még így is rövidebbnek ígérkezik, mint egy vadonatúj gépé. Nem véletlen, hogy az F-16-osok egyik legnagyobb riválisa, a Gripent gyártó svéd Saab máris panaszt emelt a döntés ellen. Persze a Saab frusztrációit elsősorban a remélt nyereség elúszása gerjeszti, hiszen egy ilyen kaliberű megrendelés bármely nagy nemzetközi gyártót évekre kihúzna a csávából.
A CSAT döntése nem is a Saab illetékeseinek lelkivilágában okozott rombolás miatt vitatható, hanem azért, mert a jelek szerint Bukarest (vagyis Băsescu) továbbra is úgy kíván regionális középhatalmi státust kibrusztolni magának, hogy kritikátlanul teljesít minden washingtoni elvárást, a titkos CIA-börtönök és a rakétapajzs egyes elemeinek befogadásától az Irakban harcoló román kontingens létszámának bővítéséig, sőt – lásd a vadászgépvásárlást – a nyilvánosan ki nem mondott vágyakat is siet kielégíteni.
Közben pedig nem törődik az esetleges uniós bírálatokkal. Márpedig az egyoldalú külpolitika visszaüthet, a Washingtontól való függés növelése még számos kellemetlenséget okozhat Bukarestnek. Nem csupán a használt F-16-osok esetleges rövidebb élettartama miatt, hanem azért is, mert mindez azt a látszatot keltheti, mintha európai államként Románia épp azokat hagyná figyelmen kívül külpolitikája alakításakor, akiktől mégiscsak a leginkább függ: a többi európai országot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok