2012. április 04., 09:532012. április 04., 09:53
Épp ezért általában nem a leginkább balesetveszélyes útszakaszokon felügyelnek, hanem olyan helyeken, ahol nem látszanak, és az autósok nagy valószínűséggel nem tartják be a sebességkorlátozást. A másik módszerük az, hogy tüzetes ellenőrzésbe kezdenek, mindent megnéznek a tűzoltó készüléktől az orvosi táskáig és a háromszögig annak reményében, hogy találnak valami hiányosságot, vagy a sofőr hamarabb felajánlja, hogy fizet, csak hagyják békén. És olyan is van, hogy valóban durva kihágáson fognak valakit, de aztán eltekintenek a szankciótól…
A múltkor stoppal utaztam, és egy fürdőszobai felszereléseket szállító kisebb teherautó vett fel. Megfagyott bennem a vér, amikor egy hídon kezdett előzésbe, átvágva a folytonos vonalon anélkül, hogy láttuk volna, jön-e szembe valami, vagy sem. És jött: egy rendőrautó, amit sikerült végül kikerülnünk. A zsaruk megállítottak minket, és az egyikük dörgedelmes prédikációba kezdett, hogy milyen veszélyes volt ez a manőver, és hogy ezen a szakaszon hányan haltak már meg.
A társa a kocsinál szöszmötölt, majd odajött, és súgott valamit a sofőrünket épp kioktató rendőr fülébe, aki abbahagyta az üvöltözést, és megkérdezte, hogy dolgozik-e a cégnél egy bizonyos István, és ha igen, milyen beosztásban. Sofőrünk mondta, hogy István a nagyfőnök. Erre a zsaru megkérte, hogy tárcsázza a számát, hogy beszélhessen vele. Körülbelül 10 perc egyezkedés után – immár angyali nyugalommal az arcán – rendőrünk visszajött, visszaadott minden addig elvett okmányt, és jó utat kívánva elengedett minket. A másik, finoman szólva furcsa esetem szintén egy stoppoláskor történt.
Akkor a rendőr az „addig turkálunk, amíg találunk valamit” elvet követve kérte sorra felmutatni az összes olyan dolgot, aminek egy autóban a szabályok szerint lennie kell. A sofőr közben odasúgta nekem, hogy bizony hiába kutakodik, mert minden tökéletes rendben van a kocsiját illetően, pénzt pedig semmiképp nem hajlandó adni. A keresgélés és a kérdezősködés még eltartott néhány percet, aztán a zsaru feladta. De azért végül még tett egy utolsó próbát. Miután visszaült a sofőr a volán mögé, és beindította a motort, az ablakon beszólt: főnök, azért nem adna mégis legalább egy sörrevalót?
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.