2010. május 21., 13:102010. május 21., 13:10
A rendelet célja a táppénzcsalók kiszűrése, az egészségügyi tárca szerint ugyanis kórosan elszaporodott azoknak a száma, akik csupán kamuból íratják ki magukat betegszabadságra, ami a munkáltatónak is, a biztosítónak is komoly anyagi veszteséget jelent. A táppénzes alkalmazottaknak ezért jelezniük kell majd a biztosítónak, hol tartózkodik betegsége időtartama alatt, ami szinte már olyan, mint a profi sportolókkal szemben alkalmazott eljárás, akiknek minden egyes napon előre értesíteniük kell az illetékes szakhatóságukat várható hollétükről, hogy a doppingellenőrök a nap bármely percében megtalálhassák őket.
A szándék tulajdonképpen üdvözlendő, de azért ez a rendőrös rész érdekes perspektívákat vetít előre. Merthogy előfordulhat, hogy a rendőri kiképzésnek a jövőben bizonyos fokú egészségügyi alapképzés is része lesz, illetve a rendőrakadémián külön elemként oktatják majd a táppénzesekkel szembeni eljárás fortélyait. Akik esetleg egyszer csak arra riadnak fel, miközben lázasan, influenzától elgyötörten, kamillateával és gyógyszerrel körülbástyázva fekszenek otthon az ágyukban, hogy minden átmenet nélkül berobban az ajtó, az ablakokon pedig fekete ruhás, álarcos alakok ugranak be, akik pillanatok alatt mozgásképtelenné teszik, majd az egészségkommandó tagjai tölténytáskájukból előkapják a szolgálati lázmérőt, valamint a spatulát, amellyel lenyomják a nyelvét, hogy megbizonyosodjanak arról, valóban bedagadt-e a torka.
Az ötlet tényleg nagyon ütős, az ember ezután kétszer is meggondolja majd, hogy kiírassa magát táppénzre, hiszen a fene akar a szomszédok előtt magyarázkodni, hogy miért is járt nála a rendőr. Csak egy dolog gondolkodtatott el: amíg a rendőrök beteget látogatnak, addig ki foglalkozik majd az utcákon a közrend biztosításával és a bűncselekmények megelőzésével? Csak nem az orvosokra bízzák?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok