2010. július 05., 09:582010. július 05., 09:58
És borúlátásuk bizony nem alaptalan, ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi kormány a lakosság megsarcolásában látja a recesszióból kivezető egyedüli utat, és amely fontosabbnak tartotta a sportpályák telepítését a védőgátak megépítésénél. Nem véletlen hát, hogy a hét végén a lakossági bizalom totális szertefoszlásával szembesült az árvíz sújtotta településekre látogató miniszterelnök és az államfő is, holott utóbbi népszerűségén korábban rendre javított a „katasztrófaturizmus”. A nép fölött atyáskodó, azt akár a természet csapásaitól is védelmező Băsescuból azonban mára eredeti antihős lett, aki már egykori szavazóival is képtelen elhitetni, hogy az állam nem hagyja cserbe őket a bajban. Effajta antihősökben egyébként a romániai magyar közösség sem szűkölködik. A szakmai szervezetektől az Európai Bizottságig most mindenki az RMDSZ, pontosabban annak egyik szenátora miatt látja megakasztva a romániai korrupcióellenes harcot. És sajnos nem tévednek. Frunda György ugyanis kitartó és fáradságos munkával, jogi tudását és húszéves politikai tapasztalatát latba vetve elérte, hogy a politikusok és közméltóságok vagyonosodását vizsgáló feddhetetlenségi ügynökség ne legyen több egy sóhivatalnál, miközben a honatyáknak nemhogy vagyonuk gyarapodásáról, de az állammal folytatott üzleti kapcsolataikról sem kell számot adniuk. Eközben persze Frunda jól ismert, két évtizede hordozott européeri köntösében tetszeleg, és azzal bizonygatja a bírálatok alaptalanságát, miszerint ő a legmegbízhatóbb romániai magyar politikus. Erről hirtelen beugrik a korábbi államfőválasztásokon vele kapcsolatban hangoztatott román szlogen: păcat, că e ungur (kár, hogy magyar). Az ANI-törvény mai kinézete láttán nem is tűnik olyan sértőnek a megállapítás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok