2010. július 05., 09:582010. július 05., 09:58
És borúlátásuk bizony nem alaptalan, ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi kormány a lakosság megsarcolásában látja a recesszióból kivezető egyedüli utat, és amely fontosabbnak tartotta a sportpályák telepítését a védőgátak megépítésénél. Nem véletlen hát, hogy a hét végén a lakossági bizalom totális szertefoszlásával szembesült az árvíz sújtotta településekre látogató miniszterelnök és az államfő is, holott utóbbi népszerűségén korábban rendre javított a „katasztrófaturizmus”. A nép fölött atyáskodó, azt akár a természet csapásaitól is védelmező Băsescuból azonban mára eredeti antihős lett, aki már egykori szavazóival is képtelen elhitetni, hogy az állam nem hagyja cserbe őket a bajban. Effajta antihősökben egyébként a romániai magyar közösség sem szűkölködik. A szakmai szervezetektől az Európai Bizottságig most mindenki az RMDSZ, pontosabban annak egyik szenátora miatt látja megakasztva a romániai korrupcióellenes harcot. És sajnos nem tévednek. Frunda György ugyanis kitartó és fáradságos munkával, jogi tudását és húszéves politikai tapasztalatát latba vetve elérte, hogy a politikusok és közméltóságok vagyonosodását vizsgáló feddhetetlenségi ügynökség ne legyen több egy sóhivatalnál, miközben a honatyáknak nemhogy vagyonuk gyarapodásáról, de az állammal folytatott üzleti kapcsolataikról sem kell számot adniuk. Eközben persze Frunda jól ismert, két évtizede hordozott européeri köntösében tetszeleg, és azzal bizonygatja a bírálatok alaptalanságát, miszerint ő a legmegbízhatóbb romániai magyar politikus. Erről hirtelen beugrik a korábbi államfőválasztásokon vele kapcsolatban hangoztatott román szlogen: păcat, că e ungur (kár, hogy magyar). Az ANI-törvény mai kinézete láttán nem is tűnik olyan sértőnek a megállapítás.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.