2010. március 04., 12:092010. március 04., 12:09
Mára viszont változott a helyzet: a korrupció vádja mintha nem számítana szitokszónak, a megvesztegetéssel gyanúsított politikusokat pedig nem feltétlenül közösíti ki soraiból a társadalom. Néhány évig tartó politikai remetesége után a többrendbeli megvesztegetéssel és befolyással üzérkedéssel vádolt Adrian Năstase exkormányfőt például ismét a közélet középpontjában látjuk, sőt kicsin múlt, hogy másfél héttel ezelőtt nem ő vette át de jure is a hatalmat az ellenzéki szociáldemokratáknál. De ott van Mircia Gutău, Râmnicu Vâlcea kenőpénz elfogadása miatt februárban három és fél év szabadságvesztésre ítélt volt polgármesterének esete, akinek erkölcsi rehabilitálásáért több ezer aláírás gyűlt össze az Olt-parti városban, sőt a helyi tanácsosok díszpolgárrá avatták. Márpedig nagyon sokat elmond egy társadalomnak a csúszópénzadással és elfogadással szemben viseltetett hozzáállásáról, ha sokan azzal kelnek egy-egy, korrupció gyanújával bilincsre vert vagy elítélt elöljáró védelmére, hogy emezeknél nagyobb korruptak szabadon sétálnak az utcán. Ilyen közhangulat közepette nehéz eldönteni, előrelépésnek vagy önigazolásnak vegyük a korrupcióellenes ügyészség tavalyi tevékenységéről szóló mérleget, miszerint 2008-hoz képest nőtt azoknak a személyeknek a száma, akik ellen korrupció miatt vádat emeltek (552) vagy akiket jogerősen elítéltek (131), és közöttük szép számmal akadnak bírák, rendőrök, ügyvédek, politikusok. Ki-ki döntse el, mindez sok vagy kevés. Az azonban biztos: egyre kevésbé hihető azoknak az állítása, akik szerint a DNA politikai távirányítással működik, és csak Traian Băsescu ellenfeleire vadászik. A hűvösön csücsülő, a kormányzó demokratákhoz tartozó korrupt oltyánok, Solomon és Gutău erről sokat tudnának mesélni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok