2011. március 01., 10:342011. március 01., 10:34
Holott egy politikai alakulatra annál nagyobb veszély nem leselkedik, mint amikor el van telve magától. Holott tévedés azt hinni, hogy a kongresszusi küldöttek ne lennének tisztában a szövetség eddigi hibáival, ne lenne úrrá rajtuk az alakulat jövőjével kapcsolatos bizonytalanság most, amikor már a múlté a Markó Béla jelentette sajátos stabilitás.
Csakhogy a múltbeli tévedésekre, az új vezető rátermettségével kapcsolatos aggályokra nagyon kevesen mertek rámutatni a szónoki pulpitusról, a bátrabbak inkább a folyosói háttérbeszélgetések alkalmával merészkedtek idáig. Az ő nagy dilemmájuk nem az Kelemen Hunor kapcsán, hogy nem tudják, mit tett közel másfél évtizedes politikusi pályafutása során – az 1993-ban Sütő András által az elnöki posztra javasolt Markóról ennél sokkal kevesebbet tudhattak az akkori küldöttek –, hanem hogy elődjéhez hasonlóan képes lesz-e erős kézzel összefogni a szervezetet úgy, hogy közben van füle meghallani a kritikákat is. Most még persze az új elnöknek kijár a száznapos türelmi idő, ezalatt nagyjából elválik, tud-e például lendíteni az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatán, még akkor is, ha ehhez a magyar kormánypárt alelnökének kongresszusi beszéde nem bizonyult megfelelő alaphangnak. (De itt is elsősorban a stílus, és nem az üzenet korholható, elvégre a változás szükségességét Kelemen sem vonja kétségbe – azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Fidesz percig is hitt volna Olosz Gergely győzelmében.)
A következő hónapokban kapunk választ arra is, mennyire őszinte Kelemen Hunornak a többi erdélyi magyar szervezet felé kinyújtott jobbja, hogy tartalommal kívánja-e megtölteni a kikerülhetetlen párbeszédet, vagy csak mímelni próbálja azt. A döntéseket neki kell meghoznia, a babérokat vagy a töviskoszorút ugyanis egyedül az ő fejére fogják aggatni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok