2011. június 15., 08:492011. június 15., 08:49
Az autópályán messze előreláthatott, egyenletes tempóval haladt, és az érkezés időpontját is kiszámíthatta. A romániai országúton aszfaltkráterek, rejtélyes módon eltűnő sávok, részegen szédelgő gyalogosok, lassan haladó szénásszekerek borították fel a terveit. Soha nem tudhatta, mi vár rá a következő pillanatban. Az érkezés időpontja kiszámíthatatlanná vált, haladása lassú és fáradságos volt.
Az élményt a román politikai aktualitások hívták elő az emlékezetemből. Azok a váratlan események, amelyek úgy jelennek meg a politika országútján, mint kanyar után a tehéncsorda. Amelyek alaposan megfékezik a haladást, sőt az elakadás, a defekt veszélyével is fenyegetnek. A megyék átszabásának a tervezete a legújabb ilyen akadály. És nem is az a kérdés, hogy van-e szükség erre, hogy hol kellene meghúzni egyik vagy másik régió határát. Az a baj, hogy orvul jelenik meg a közéletben a téma. Valaki bedob egy ötletet, és ha a vezető kormánypárton múlik, két hónapon belül új közigazgatási rend szerint működik az ország. Nincs program, nincs szakértői előkészítés, nincs érlelési folyamat, vita, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy gyökeresen megváltoztak a szabályok. És hány hasonló „reform” borzolta az elmúlt húsz évben a kedélyeket. Szinte nincs olyan fiatal, akinek a tanulmányai idején ne változtak volna meg többször is drasztikusan a tanítási, vizsgázási feltételek. Se szeri, se száma azoknak a törvényeknek, amelyek valaki hirtelen jött ötlete alapján átalakították az egészségügyet, a választási rendszert, az adózást. A kormányok úgy tekintik, nem a kormányprogram megvalósítására nyernek felhatalmazást, hanem arra, hogy négy évig uralkodjanak, és a közben támadt ötleteiket próbálják ráerőltetni a társadalomra. Semmi sem látható előre. Olyan a kormányzás, amilyen a román utakon való közlekedés. Lassú, és tele meglepetésekkel.
Az autópályák hiányát azok érzik, akik sokat utaznak. A politika útjainak az előreláthatatlansága azonban mindenki életét megkeseríti, és az ország haladását lelassító durrdefekteket is magyarázza.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!