2011. április 12., 09:412011. április 12., 09:41
Névvel és termettel poénkodni tehát enyhén szólva bunkóság – s nagyon útszéli, hatásvadász újdondásznak kell lennie annak, aki ilyesmire vetemedik. Csakhogy az újabb és újabb sütetű, immáron – állítólag! – nem párt(katona)listáról, hanem egyéni érdemeik elismeréseként honatyává/-anyává felkent „politikusok” a Tisztelt Házba vonulásuk előtt nem részesülnek sajtóetikai fejtágítóban (gyerekszoba pedig nem található minden háztájiban) – nem kell csodálkoznunk, ha mondhatni naponta röpítenek fel egy-egy szaftos bunkóságot valamelyik saját vagy ellenpártbeli kollégájukkal kapcsolatban.
A legnagyobb kormányzó párt tagjai sem akadémiai finomkodásaikról híresek, nem lepett tehát meg, hogy soraikból szivárgott ki az egyik legutóbbi, százszorszépre hajazó nyelvi nyalánkság: valamelyik gyűlésükön valaki olyasmit mondott, hogy húzz innen az ördögbe, te törpe, hagyj minket végre békén! Nosza lecsapott az újdondászhad a hírre és a magukat komoly televízióknak tartó adókon elkezdték osztani-szorozni, ki is lehetett a címzett, ki a feladó stb. Nagyjából már-már megegyeztek, hogy ha nem is ölebtermete, de sorozatos öles melléfogásai miatt a miniszterelnökre gondolt – volna – az, aki mondta, amikor egyszer csak az említett párt egyik nagyhangú tagja bedobta a svédcsavart. Éppen készültem csatornát váltani, de a hallottaktól heveny hányinger fogott el. A „nagy” politikus ugyanis huncutkás mosollyal bejelentette: ha jól emlékszik, valójában neki szólt ez a letörpézés egy magasabb kolléga részéről. Miután ezt imígyen elmondta, diadalmasan belemosolygott a kamerába, mintegy várva a hatást: na, ezt überolja valaki! Lám csak, mire képes az „igazi” ember pártbéli és állami főnökéért!
Hát, igen. Sok mindenre képes. Még ilyesmikre is. Bár mit értek én ezekhez a magas dolgokhoz: nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek politikus. Hányingeremet úgy próbáltam legyűrni, hogy elképzeltem, amint egymást agyontaposva csörtetnek előre a sorban a különböző rendű, rangú, magasságú és mélységű honszülők, maguknak követelve a – véletlenül (?!) elhangzott – törpeséget. Immár a nevetéstől jött rám az öklendezés, de az is elmúlt: leoltottam a televíziót.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!