2011. április 12., 09:412011. április 12., 09:41
Névvel és termettel poénkodni tehát enyhén szólva bunkóság – s nagyon útszéli, hatásvadász újdondásznak kell lennie annak, aki ilyesmire vetemedik. Csakhogy az újabb és újabb sütetű, immáron – állítólag! – nem párt(katona)listáról, hanem egyéni érdemeik elismeréseként honatyává/-anyává felkent „politikusok” a Tisztelt Házba vonulásuk előtt nem részesülnek sajtóetikai fejtágítóban (gyerekszoba pedig nem található minden háztájiban) – nem kell csodálkoznunk, ha mondhatni naponta röpítenek fel egy-egy szaftos bunkóságot valamelyik saját vagy ellenpártbeli kollégájukkal kapcsolatban.
A legnagyobb kormányzó párt tagjai sem akadémiai finomkodásaikról híresek, nem lepett tehát meg, hogy soraikból szivárgott ki az egyik legutóbbi, százszorszépre hajazó nyelvi nyalánkság: valamelyik gyűlésükön valaki olyasmit mondott, hogy húzz innen az ördögbe, te törpe, hagyj minket végre békén! Nosza lecsapott az újdondászhad a hírre és a magukat komoly televízióknak tartó adókon elkezdték osztani-szorozni, ki is lehetett a címzett, ki a feladó stb. Nagyjából már-már megegyeztek, hogy ha nem is ölebtermete, de sorozatos öles melléfogásai miatt a miniszterelnökre gondolt – volna – az, aki mondta, amikor egyszer csak az említett párt egyik nagyhangú tagja bedobta a svédcsavart. Éppen készültem csatornát váltani, de a hallottaktól heveny hányinger fogott el. A „nagy” politikus ugyanis huncutkás mosollyal bejelentette: ha jól emlékszik, valójában neki szólt ez a letörpézés egy magasabb kolléga részéről. Miután ezt imígyen elmondta, diadalmasan belemosolygott a kamerába, mintegy várva a hatást: na, ezt überolja valaki! Lám csak, mire képes az „igazi” ember pártbéli és állami főnökéért!
Hát, igen. Sok mindenre képes. Még ilyesmikre is. Bár mit értek én ezekhez a magas dolgokhoz: nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek politikus. Hányingeremet úgy próbáltam legyűrni, hogy elképzeltem, amint egymást agyontaposva csörtetnek előre a sorban a különböző rendű, rangú, magasságú és mélységű honszülők, maguknak követelve a – véletlenül (?!) elhangzott – törpeséget. Immár a nevetéstől jött rám az öklendezés, de az is elmúlt: leoltottam a televíziót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!