VEZÉRCIKK – A Prut mindkét oldalán csattanós pofont kapott az egyesüléspárti mozgalom a moldovai államfőválasztás nyomán.
2016. november 14., 19:312016. november 14., 19:31
A szocialista Igor Dodon megválasztásával kíméletlen ellenfelet kaptak a „két független román állam\" unióját szorgalmazó erők, sőt gyakorlatilag beláthatatlan távolságra került az egyesek által régóta dédelgetett nagyromán egyesülés. A szocialista Dodon személyében olyan politikus költözik be a chișinăui elnöki palotába, aki felül kívánja vizsgáltatni hazájának az Európai Unióval kötött társulási szerződését, és erőteljesen támogatja a 3,5 milliós, súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő ország föderalizációját és Moszkvához való közeledését.
De a megválasztott államfő nem éri be ennyivel: referendumon akarja kibővíteni a jelenleg még meglehetősen korlátozott elnöki jogköröket, továbbá előrehozott parlamenti választások kicsikarásával akarja eltávolítani a hatalomból a fungáló Európa-párti chișinăui kormányt, hogy egy hozzá közel álló kabinettel tudja megvalósítani elképzeléseit. Ja és mindemellett még az unionista mozgalmat is be kívánja tiltani az országban.
Mondani sem kell, hogy ez a lehető legkedvezőtlenebb forgatókönyv a Pruton túli testvérnépet az orosz befolyás alól folyamatosan kivonni igyekvő Bukarest számára. A román politikai osztály bevallottan csalódásként éli meg, hogy az elmúlt évtizedekben a gazdaság, az oktatás és a diplomácia terén nyújtott támogatás ellenére a moldovai társadalom nem tette le egyértelműen a garast az „anyaország\" mellett.
Ezzel a – többek között Traian Băsescu volt államfő által képviselt – állásponttal csak az a baj, hogy kizárólagosságra törekszik, arra igyekszik rávenni a volt szovjet tagköztársaságot, hogy válasszon Kelet és Nyugat között. Holott Moldova rendkívül megosztott ország, már csak az államfőválasztás igencsak szoros eredménye, valamint a Dodon megválasztása ellen rendezett hétfői utcai tüntetés is erre utal. Vagyis bármennyire próbálják sokan végérvényesen elszakítani az orosz érdekszférától, mindez többek között a több évtizedes szovjet uralom okán sem könnyű.
Végeredményben a moldovaiak valahogy úgy vannak vele, hogy igazából nem bánnák, ha a mindenkori chișinăui kormány Moszkvával, Bukaresttel és Brüsszellel egyaránt párbeszédképes lenne, ennek pedig az ő életszínvonaluk látná a hasznát. Moldova eddigi vezetőivel ugyanis nem az volt a baj, hogy hol Kelet, hol Nyugat felé kacsingattak, hanem hogy nem voltak képesek fejlődési pályára állítani az országot. Amely az oroszbarát és Európa-párti, a Romániával való egyesülést támogató, illetve azt elutasító politikusok acsarkodása közepette megmaradt Európa egyik legszegényebb országának.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!