2010. február 16., 09:302010. február 16., 09:30
Nos, az én életemben sok minden nincs rendben. Őszintén szólva, semmi sincs rendben. A százéves bérházban, ahol lakom, hetente elromlik valami, így a több száz lejes gázszámlát más, jelentős kiadások tetézik, miközben fagyok meg, olyan hideg van. A munkahelyemen két ember helyett dolgozom reggeltől estig, fél fizetésért. Ráadásul az ötéves párkapcsolatom is összeomlott, mert – mint kiderült – túl sokat voltunk együtt.
Tehát változtatnom kell. Nálam ugyanis eddig bevált a lélekbúvárok fent említett tanácsa. Hiszen ha az ember munkahelyet vált, új lakásba vagy városba költözik, ez annyira lefoglalja a gondolatait, hogy nincs ideje a korábbi bajokkal foglalkozni. Észre sem veszi, és már talpra is állt. Tudom, mert már próbáltam. Mivel az elmúlt hat évben bőven akadtak problémák: hat munkahelyem volt, és egy számomra teljesen ismeretlen városba költöztem. De a mostani válság sokkal nagyobb annál, hogy munkahelyváltással megússzam.
És költöznöm is legalább Bukarestbe kellene. S bár szívesen elfogadnék egy pénzes szóvivői állást valamelyik RMDSZ-es főmufti mellett, sajnos egyetlen helyet sem utálok jobban a román fővárosnál. Így muszáj lesz áthágnom saját határaimat, az országéit, és külföldön próbálkoznom. Rokonaim, ismerőseim révén a célpont is megvan. Egyszerre négy. Németországban sokat kereshetnék, ha tudnék németül. Nagy-Britanniában fejleszthetném az angoltudásomat, de ott állandó a köd és az eső. Különben is depressziós ember ne menjen Angliába.
Olaszországot imádnám, de ha hihetek az ismerőseimnek – és mért ne hinnék, évekig éltek ott –, az olasz munkaadóknál csak a rabszolgahajcsárok lehettek rosszabbak. Tehát marad Ciprus. Ott meleg van, nem kell fűteni. Ráadásul a férfiak is jóképűek, elég csak az ókori görög szobrokra gondolni. Nappal süttetném a hasam a tengerparton, este pedig valamelyik klubban mosogatnék.
És miután kreolbarnára sültem és elegem lett a mosogatásból, visszajönnék Kolozsvárra. Beköltöznék egy lerobbant százéves bérházba, jelentkeznék szerkesztőnek az erdélyi magyar laphoz, és minimális pénzért reggeltől estig dolgoznék. Pasasom is lenne. Hogy a gyakori együttlét ne ártson a kapcsolatunknak – Cipruson.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok