2010. február 16., 09:302010. február 16., 09:30
Nos, az én életemben sok minden nincs rendben. Őszintén szólva, semmi sincs rendben. A százéves bérházban, ahol lakom, hetente elromlik valami, így a több száz lejes gázszámlát más, jelentős kiadások tetézik, miközben fagyok meg, olyan hideg van. A munkahelyemen két ember helyett dolgozom reggeltől estig, fél fizetésért. Ráadásul az ötéves párkapcsolatom is összeomlott, mert – mint kiderült – túl sokat voltunk együtt.
Tehát változtatnom kell. Nálam ugyanis eddig bevált a lélekbúvárok fent említett tanácsa. Hiszen ha az ember munkahelyet vált, új lakásba vagy városba költözik, ez annyira lefoglalja a gondolatait, hogy nincs ideje a korábbi bajokkal foglalkozni. Észre sem veszi, és már talpra is állt. Tudom, mert már próbáltam. Mivel az elmúlt hat évben bőven akadtak problémák: hat munkahelyem volt, és egy számomra teljesen ismeretlen városba költöztem. De a mostani válság sokkal nagyobb annál, hogy munkahelyváltással megússzam.
És költöznöm is legalább Bukarestbe kellene. S bár szívesen elfogadnék egy pénzes szóvivői állást valamelyik RMDSZ-es főmufti mellett, sajnos egyetlen helyet sem utálok jobban a román fővárosnál. Így muszáj lesz áthágnom saját határaimat, az országéit, és külföldön próbálkoznom. Rokonaim, ismerőseim révén a célpont is megvan. Egyszerre négy. Németországban sokat kereshetnék, ha tudnék németül. Nagy-Britanniában fejleszthetném az angoltudásomat, de ott állandó a köd és az eső. Különben is depressziós ember ne menjen Angliába.
Olaszországot imádnám, de ha hihetek az ismerőseimnek – és mért ne hinnék, évekig éltek ott –, az olasz munkaadóknál csak a rabszolgahajcsárok lehettek rosszabbak. Tehát marad Ciprus. Ott meleg van, nem kell fűteni. Ráadásul a férfiak is jóképűek, elég csak az ókori görög szobrokra gondolni. Nappal süttetném a hasam a tengerparton, este pedig valamelyik klubban mosogatnék.
És miután kreolbarnára sültem és elegem lett a mosogatásból, visszajönnék Kolozsvárra. Beköltöznék egy lerobbant százéves bérházba, jelentkeznék szerkesztőnek az erdélyi magyar laphoz, és minimális pénzért reggeltől estig dolgoznék. Pasasom is lenne. Hogy a gyakori együttlét ne ártson a kapcsolatunknak – Cipruson.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.