Cenzorok

Itt aztán szó sincs arról, hogy bárki is képes lenne belefolyni a média szabad működésébe, saját érdekei szerint irányítva azt. Nincsenek vagyonukat kétes körülmények között szerző, a kommunista rendszer titkosrendőrségével élénk kapcsolatokat ápoló médiamogulok, akik politikai ambícióik támogatására használják fel a tulajdonukban lévő médiumokat, és szó sincs arról, hogy néha egyes, széles közönséghez eljutó bukaresti sajtóorgánumok magyarellenes ámokfutást rendeznének.

Na és természetesen a pártirányítás sem játszik szerepet egyetlen sajtóorgánum esetében sem, különös tekintettel a kisebbségi médiára. Mivel pedig ilyen idilli állapotok uralkodnak széles e hazában, egyes romániai magyar és román újságíróknak egyéb dolguk sincs, mint hogy más vidékek sajtószabadságáért aggódjanak. Ha például már itt van kézügyben, akkor rögtön lehet egy sort aggódni a magyar sajtószabadságért, az most úgyis olyan trendi, Európa-szerte jó kis politikai alapú hisztériakampányt folytatnak a médiatörvény ellen, bár annak tartalmáról zömmel senkinek sincs a leghalványabb fogalma sem. Hiszen – bár vannak hibái – szó sincs arról, hogy bármilyen cenzúrát készülne bevezetni.

A sajtószabadságért aggódni viszont olyan klassz dolog, meg az idő is szép, hát ki lehet menni tüntetni az utcára is Bukarestben. Az viszont egy pillanatra sem jutott az eseményt szervezők eszébe, hogy a román sajtó nem feltétlenül azért megy ki egy ilyen eseményről tudósítani, mert annyira aggódik a magyar kollégákért – hanem azért, mert ez is jó ürügy arra, hogy a gyűlölt-rettegett-irigyelt Budapestet pocskondiázzák. Amennyi közük a bukaresti tüntetőknek a magyar sajtószabadsághoz meg a valósághoz van, ilyen alapon mi is nyugodtan kitalálhatnánk valami fantáziadúsabbat, például a „Le a szájkosarat a Niger menti tamtamdobokról!” jelszót skandálva síkraszállhatnánk az afrikai sajtószabadság mellett. Sőt akár a bukaresti magyar nyelvű sajtó számára is követelhetnénk a szabadságot, elvégre ők is megérdemlik.

A nem létező cenzúra ellen tüntetők amúgy maguk a legádázabb cenzorok: makacsul kicenzúrázzák elméjükből a valóságot, hogy ahelyett a maguk konstruálta világban élhessenek. Ha szerintük cenzúra van, akkor cenzúra van, és punktum. Amivel persze nem lenne különösebb gond, mindenki éldegéljen a maga rögeszméinek a fogságában, ha neki így a jó. Csak ne akarja agresszívan rákényszeríteni a saját képzelt valóságát a külvilágra is.