Ezért nem tudok azonosulni mindegyik felkéréssel, pedig naponta legalább tucatnyi érkezik, hogy csatlakozzak és harcoljunk együtt az autópályáért és a nők jogaiért, az éhezés és a mellrák ellen, a gyógynövénykészítmények betiltása és az erdőirtás ellen és még kismillió egyébért, ami külön-külön mind nagyon fontos, és mind megérdemelné, hogy sok ezren, de akár még többen teljes erőbedobással küzdjenek érte vagy ellene.
Én például az autonómiáért küzdenék, mert hiszem, hogy jó eszköze lenne a megmaradásunknak, talán megvédene a sok bosszúságtól, amit a frusztráltak okoznak azzal, hogy hideglelősen rettegnek attól, ha kiírjuk magyarul, hogy községháza, vagy ha bármit kiírunk, vagy ha kitűzünk egy zászlót, vagy éppen nem tűzzük ki a másikat. Vagy küzdenék a gyermekek elleni erőszak ellen. Mert rosszul vagyok már attól is, ha tévében éhező, bántalmazott gyereket látok.
De aztán be kell látnom, egy nyomorú szájhős vagyok, hiszen legutóbb az autóból láttam, hogy az út szélén egy fiatal nő elkeseredetten, néma dühvel üti a kislányát. Úgy ütötte, hogy biztos neki is fájt, teljes erőből, ádázul. És félrehúztam, hogy kiszállok, hogy kézen fogom, megkérem, hogy számoljon el tízig, vagy mit tudom én. És nem szálltam ki, mert az jutott eszembe, hogy biztos üvölteni fog, hogy törődjek a magam dolgával, és akkor veszekedni fogunk csúnyán, és az a gyerek, az a szőke kislány szomorúan fog nézni rám, hogy mit bántom én az édesanyját, és bántani fogja, hogy én láttam, amikor bántották.
És amíg ezen törpöltem, elindultak, az asszony elöl, némán, késpenge szájjal, a kislány meg utána lehajtott fejjel, én meg szégyenkezve, hogy ezt a harcot is elbuktam. Én azt hiszem, el tudnék képzelni valami underground akciót, ahol a gyerekeket verőket jól elverik, és ez valamiképpen az autonómiára is érvényes, hiszen szájjal már sokat küzdöttünk. De persze tudom, az erőszak erőszakot szül... És tettből elbuktam, pedig csak ki kellett volna szállni az autóból.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok