2011. július 04., 09:022011. július 04., 09:02
Katasztrofálisnak is legfeljebb annak figyelembevételével nevezhetjük minden második diák elbukását, hogy tavaly a sikeresen érettségizők aránya 67,4 százalékos volt, két évvel ezelőtt pedig a maturandusok 79 százaléka érte el a sikeres érettségihez szükséges 6-os átlagot. Hiszen a realitás az, hogy a végzős gimnazisták jelentős részének felkészültsége nem üti meg az érettségin felállított mércét, csak hát a hazai közoktatás a rendszerváltás óta könnyen megszerezhető előmenetelhez szoktatta a fiatalokat, akik évjáratról évjáratra azt tanulták a rendszertől: nekik „hivatalból” jár az érettségi oklevél. Jól bejáratott mechanizmus alakult ki az iskolázottság érdem és tudás nélküli megszerezhetőségéről, így évtizedeken keresztül diák, szülő, pedagógus, tanfelügyelő és miniszter hallgatólagos beleegyezésével ontották az iskolák a diplomás félanalfabétákat, miközben az oklevél mára teljesen elértéktelenedett. Sok diákot még az érettségiig sem lett volna szabad engedni, csak hát a hazai iskolák eléggé el nem ítélhető módon presztízskérdést csinálnak abból, hogy minél kevesebb osztályismétlőjük legyen.
Aztán az érettségin rendre úgy juthattak átmenő jegyhez, hogy lefizették, megvendégelték, kirándultatták a felvigyázó-vizsgáztató tanárokat. Viszont az elmúlt 21 évben most először fordult elő, hogy sok helyen már mobiltelefonja megcsörrenésekor elvágták a diákot, a korrupció miatt lekapcsolt tanárok esetéből okulva pedig számos pedagógus kétszer is meggondolta, elfogadja-e a „vizsgapénzt” az átmenő jegy fejében. Más kérdés, hogy az oktatási tárca még mindig képtelen mindenütt megteremteni a tisztességes vizsgáztatás feltételeit, ezzel magyarázható, hogy számos megyében, érettségiztetőközpontban kirívóan magas átmenőátlagok születtek a többihez képest. Tény, hogy ebben a többtényezős, korrupcióval, rossz beidegződésekkel átitatott rendszerben nem lehet egyik napról a másikra rendet teremteni, ki kell elemezni a pedagógustársadalom egyenetlen felkészültségének okait, egyúttal a felsőoktatás minőségét is. A jövő nemzedékét azonban arra kell nevelni: az előmenetel feltétele kizárólag a tudás lehet. Ennek híján pedig hozzá kell szokni a bukáshoz.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!