Bukás

Katasztrofálisnak is legfeljebb annak figyelembevételével nevezhetjük minden második diák elbukását, hogy tavaly a sikeresen érettségizők aránya 67,4 százalékos volt, két évvel ezelőtt pedig a maturandusok 79 százaléka érte el a sikeres érettségihez szükséges 6-os átlagot.  Hiszen a realitás az, hogy a végzős gimnazisták jelentős részének felkészültsége nem üti meg az érettségin felállított mércét, csak hát a hazai közoktatás a rendszerváltás óta könnyen megszerezhető előmenetelhez szoktatta a fiatalokat, akik évjáratról évjáratra azt tanulták a rendszertől: nekik „hivatalból” jár az érettségi oklevél. Jól bejáratott mechanizmus alakult ki az iskolázottság érdem és tudás nélküli megszerezhetőségéről, így évtizedeken keresztül diák, szülő, pedagógus, tanfelügyelő és miniszter hallgatólagos beleegyezésével ontották az iskolák a diplomás félanalfabétákat, miközben az oklevél mára teljesen elértéktelenedett. Sok diákot még az érettségiig sem lett volna szabad engedni, csak hát a hazai iskolák eléggé el nem ítélhető módon presztízskérdést csinálnak abból, hogy minél kevesebb osztályismétlőjük legyen.

Aztán az érettségin rendre úgy juthattak átmenő jegyhez, hogy lefizették, megvendégelték, kirándultatták a felvigyázó-vizsgáztató tanárokat. Viszont az elmúlt 21 évben most először fordult elő, hogy sok helyen már mobiltelefonja megcsörrenésekor elvágták a diákot, a korrupció miatt lekapcsolt tanárok esetéből okulva pedig számos pedagógus kétszer is meggondolta, elfogadja-e a „vizsgapénzt” az átmenő jegy fejében. Más kérdés, hogy az oktatási tárca még mindig képtelen mindenütt megteremteni a tisztességes vizsgáztatás feltételeit, ezzel magyarázható, hogy számos megyében, érettségiztetőközpontban kirívóan magas átmenőátlagok születtek a többihez képest. Tény, hogy ebben a többtényezős, korrupcióval, rossz beidegződésekkel átitatott rendszerben nem lehet egyik napról a másikra rendet teremteni, ki kell elemezni a pedagógustársadalom egyenetlen felkészültségének okait, egyúttal a felsőoktatás minőségét is. A jövő nemzedékét azonban arra kell nevelni: az előmenetel feltétele kizárólag a tudás lehet. Ennek híján pedig hozzá kell szokni a bukáshoz.