VEZÉRCIKK – A majom, a pingvin, az elefánt, az aranyhal és a fóka egymás mellett álldogál a tornasorban – ez látható a régóta az interneten keringő népszerű karikatúrán, amely az oktatási rendszer egyik visszásságára világít rá.
2017. február 21., 12:142017. február 21., 12:14
A sorban álló állatokkal szemben tanári katedra, mögötte a kopasz nevelő, aki azt az utasítást adja a vizsgázóknak: „a méltányosság kedvéért mindenkinek ugyanazt a próbatételt kell kiállnia: másszatok fel arra a nagy fára”. A gunyoros grafika az oktatás egészét figurázza ki, pontosabban annak egyik hiányosságát, miszerint csak hézagosan veszik figyelembe az iskolában a diákok pszichés, szellemi és fizikai adottságait, korántsem szabják személyre a feladatokat, követelményeket.
Hasonló lehet a helyzet sok testnevelésórán is, amelyet – a többi tárgyhoz hasonlóan – teljesítménykényszer jellemez, a gyerekeknek tehetségüktől, adottságaiktól függetlenül, jegyre kell teljesíteniük: adott centiméternyi távot ugraniuk, adott távolságra dobniuk az ojnalabdát. Igazuk lehet azoknak, akik azt mondják, a jelenlegi diákgeneráció életében amúgy is alig van jelen a mozgás (nemcsak amiatt, mert túlsúlyban vannak az elméleti órák, hanem amiatt is, hogy a legtöbb gyerek ha teheti, szabadidejében fel sem áll okostelefonja vagy laptopja mellől), tehát nem szerencsés ily módon elriasztani a tornaóráktól őket.
Az a gyakorta hallható felvetés is jogos, hogy enyhén szólva is üdvös lenne, ha a tantervben minél több testnevelésóra szerepelne, hiszen a durván számolva heti két alkalom korántsem elég arra, hogy valamelyest egyensúlyt teremtsen a padban görnyedéssel, magolással és unatkozással töltött idő és a mindennapi optimális mozgásmennyiség között. De amiként a diák számára nem bizonyul kedvcsinálónak vagy személyre szabottnak, teljesítménykényszertől mentesnek szinte egyik tantárgy sem, úgy a mozgás örömét sem érezheti át kellőképpen az iskolás generáció.
Természetesen tisztelet az empatikus tanári hozzáállás vagy a mozgásra odafigyelő családi nevelés kivételének, amelynek köszönhetően a gyerekek a lustaságot magával hozó kamaszkor beköszöntével sem hagyják abba a sportolást. Ha viszont az oktatás-nevelés nem összpontosít arra, hogy egyfajta spontánnak tűnő „húzóerővel” serkentse mozgásra vagy tanulásra a gyermeket, ha nem tesz különbséget az elefánt és az aranyhal adottságai között, akkor a majom kivételével meg sem próbálnak felmászni arra a bizonyos fára. Hanem ott ácsorognak továbbra is tanácstalanul, eltunyultan a tanári katedra előtt, azon töprengve, merre induljanak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!