Balogh Levente
2020. november 27., 10:06
2020. november 27., 10:06
Ha egyéb kvalitásokkal nem is nagyon büszkélkedhet Ludovic Orban román miniszterelnök, azt meg kell adni, hogy cinikus gátlástalanságért nem kell a szomszédba mennie – sőt előadás-sorozat keretében is oktathatná.
Attól ugyanis, ahogy szemrebbenés nélkül két vezető nyugati lapnak is képes volt Magyarországot és Lengyelországot pocskondiázva a jogállamiság elkötelezett híveként, sőt szinte már rajongójaként beállítani magát, minden jobb érzésű mennyezet minimum megrepedt egy kicsit.
Ismeretes, hogy az Európai Uniót most komoly vita feszíti, miután Brüsszel az eurokráciának nem tetsző politikát folytató kormányokat a jogállamiság számonkérésével szelídítené meg. A lényeg, hogy a pontosan meg nem határozott, ezért bárhogyan értelmezhető jogállamisági kritériumokat nem teljesítő tagállamoktól megvonhatnák az uniós pénzügyi forrásokat.
Az erről szóló határozatot Magyarország és Lengyelország megvétózta. Ennek kapcsán nyilatkozott Ludovic Orban a nyugati sajtónak, nyilatkozataiban azon veretes gondolatait osztva meg, miszerint megengedhetetlen, hogy egyes tagállamok ne értsenek egyet a jogállamiság és a támogatások, illetve a koronavírus-járvány hatásait enyhíteni hivatott csomag összekötésével. Persze ő maga sem szolgált precíz meghatározással a jogállamiság mibenlétére vonatkozóan, de legalább ismét törleszkedhetett egy jót Brüsszelhez és a többi nyugati kancelláriához, miközben Magyarországba is rúgott egyet.
Holott ha már a jogállam alapintézményei iránti tiszteletről van szó, Romániában aztán tényleg lenne mit vizsgálni. Most nem az őshonos nemzeti közösségek jogainak semmibevételére utalunk, mivel egyrészt már sokat írtunk róla, másrészt az az uniós jogállamféltőknél nem szokta kiverni a biztosítékot. Viszont itt van például a romániai alkotmányos rend és jogállamiság őrzésének egyik legfőbb letéteményese, az alkotmánybíróság. Amelybe a jogállamot a Financial Times hasábjain a szavak szintjén napi 24 órából 24 órán keresztül féltve óvó Orban és sleppje az utóbbi hónapokban annyiszor törölte bele a lábát, ahányszor nem szégyellte.
A kormányfő legutóbb október 15-én intézett minősíthetetlen hangvételű kirohanást az alkotmánybíróság ellen, csak mert a taláros testület ki merészelte mondani, hogy egy parlamenti demokráciában nem csupán a kormánynak, hanem a parlamentnek is jogában áll kiírni a választások időpontját. Többek között politikai kinevezetteknek titulálta a taláros testület tagjait, és kilátásba helyezte az alkotmánybíróság összetételének, illetve a kinevezések gyakorlatának módosítását. Hasonlóan nyilatkozott az Orban által vezetett, kisebbségben kormányzó PNL képviselőházi frakcióvezetője, Florin Roman is, aki ugyancsak politikailag a szociáldemokraták iránt elkötelezett testületnek nevezte az alkotmánybíróságot, és ő is a bírák kinevezésének módosításáról beszélt.
Leszögezendő, hogy az alkotmánybíróság sem hibátlan – gondoljunk csak a Trianon-törvény alkotmányossá nyilvánítására –, és az is tény, hogy a bírákat rendszerint vagy jogi végzettségű politikusok, vagy egy adott politikai oldallal szimpatizáló jogászok közül nevezik ki. Ami közös: mindig az éppen uralmon levő oldalhoz közel álló bírák kerülnek a testületbe az onnan távozók helyére, ha az államfő, ha a parlament két háza által kinevezett talárosokról van szó. Érdekes módon ez nem szokta Orbanékat zavarni akkor, amikor nekik adnak igazat, csak ha ellenük ítélnek. Vagyis amellett, hogy a kinevezés gyakorlatán lehetne módosítani, biztosak lehetünk benne: ha egy esetleges választási győzelem után hozzá is nyúl a PNL a procedúrához, hagy annyi kiskaput, hogy a „szakmai” alapon kinevezendő bírák is politikailag elkötelezettek legyenek iránta.
De most nem is ez a lényeg, hanem hogy a jogállamiságért Magyarország és Lengyelország esetében oly hangosan aggódó Európai Parlament vagy Európai Bizottság részéről az alkotmánybíróság elleni durva román miniszterelnöki kirohanás kapcsán eddig még egyetlen bíráló szó sem hangzott el. Nem mondtak gyújtó hangú szónoklatokat az EP-ben, nem fenyegették a 7-es cikkellyel Bukarestet. Még egy rosszalló homlokráncolásról sem érkezett hír. Pedig Ludovic Orban a nagy nyilvánosság előtt, egy televíziós stúdióban tette kijelentéseit, és Roman is sajtóközleményben ment neki a taláros testületnek. Valahogy mégis elkerülte a brüsszeli illetékesek figyelmét. Talán azért, mert annyira elbódították őket Orban és főnöke, Iohannis államfő hűségnyilatkozatai, áramvonalas, de annál üresebb, mindig a mainstream EU-s doktrínákat szajkózó kijelentései.
És akkor most képzeljük el, mi történt volna, ha a magyar kormányfő beszél ilyen hangnemben az alkotmánybíróságról egy számára kedvezőtlen döntés után.
Majd ennek fényében értékeljük a jogállamisági kritériumok forszírozásával kapcsolatos brüsszeli szándékokat.
Kiss Judit
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Balogh Levente
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Rostás Szabolcs
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Balogh Levente
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
Rostás Szabolcs
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Balogh Levente
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
szóljon hozzá!