2010. július 09., 10:102010. július 09., 10:10
Ezt ugye itt Kelet-Közép-Európában a kommunista rendszer kedvezményezettjein és néhány levitézlett marxista „véleményformálón” kívül az épeszű emberek zöme természetesnek is tartja, hiszen egy emberellenes rendszert az országra erőszakoló idegen hatalom agressziójáról van szó. Hanem Moszkvában olyannyira élénk ismét a birodalmi nosztalgia, hogy az állami Duma, azaz a parlament nyilatkozatban ítélte el Moldovát. Csakhogy ennél súlyosabb dolog is történt. Az orosz fogyasztóvédelmi hivatal hirtelen fölfedezte, hogy a moldovai borokban túl nagy az egészségre káros vegyszerek koncentrációja, ezért leállították a moldáv borok importját. Mármost ez egy olyan ország számára, amelynek gyakorlatilag egyetlen exportcikke a bor, a kivitel 30 százaléka pedig Oroszországba irányul, nagyjából egyenértékű azzal, mintha néhány T-72-es tankhadosztály vidáman lövöldözve végigrobogna Chişinăun. Az orosz hadsereg két évvel ezelőtti grúziai egészségügyi kirándulása már jelezte, hogy Moszkvában megint úgy gondolják, Oroszországnak istenadta joga Európa keleti felének leigázása, és erre enged következtetni az is, hogy a hivatalos moszkvai doktrína szerint minden, amit a negyvenes években a dicső Vörös Hadsereg tett, az csak szép, jó és üdvös lehet. Ami akkor, ha valóban csak annyit tettek volna, hogy kiüldözik a nácikat, majd rohamsisakjukat megemelve udvariasan távoznak, tényleg így lenne. Mi hős felszabadítónak tekintenénk őket, tán még üdvözlő képeslapot is küldenénk a felszabadulás minden évfordulóján. Csak hát nem így történt, a nácik helyett hoztak nekünk ajándékba hazaáruló bolsevik pribékeket, meg a szovjet szuronyok árnyékában kialakított kommunista rendszert annak minden áldásával együtt. Szóval ezeken a tájakon még hatvanöt–hetven évvel az események után sem szépült meg a dicső Szovjetunió emlékezete. Úgyhogy a szolidaritás jeleként most gyorsan megyek is egy üveg jófajta moldovai bort venni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok