2010. július 09., 10:102010. július 09., 10:10
Ezt ugye itt Kelet-Közép-Európában a kommunista rendszer kedvezményezettjein és néhány levitézlett marxista „véleményformálón” kívül az épeszű emberek zöme természetesnek is tartja, hiszen egy emberellenes rendszert az országra erőszakoló idegen hatalom agressziójáról van szó. Hanem Moszkvában olyannyira élénk ismét a birodalmi nosztalgia, hogy az állami Duma, azaz a parlament nyilatkozatban ítélte el Moldovát. Csakhogy ennél súlyosabb dolog is történt. Az orosz fogyasztóvédelmi hivatal hirtelen fölfedezte, hogy a moldovai borokban túl nagy az egészségre káros vegyszerek koncentrációja, ezért leállították a moldáv borok importját. Mármost ez egy olyan ország számára, amelynek gyakorlatilag egyetlen exportcikke a bor, a kivitel 30 százaléka pedig Oroszországba irányul, nagyjából egyenértékű azzal, mintha néhány T-72-es tankhadosztály vidáman lövöldözve végigrobogna Chişinăun. Az orosz hadsereg két évvel ezelőtti grúziai egészségügyi kirándulása már jelezte, hogy Moszkvában megint úgy gondolják, Oroszországnak istenadta joga Európa keleti felének leigázása, és erre enged következtetni az is, hogy a hivatalos moszkvai doktrína szerint minden, amit a negyvenes években a dicső Vörös Hadsereg tett, az csak szép, jó és üdvös lehet. Ami akkor, ha valóban csak annyit tettek volna, hogy kiüldözik a nácikat, majd rohamsisakjukat megemelve udvariasan távoznak, tényleg így lenne. Mi hős felszabadítónak tekintenénk őket, tán még üdvözlő képeslapot is küldenénk a felszabadulás minden évfordulóján. Csak hát nem így történt, a nácik helyett hoztak nekünk ajándékba hazaáruló bolsevik pribékeket, meg a szovjet szuronyok árnyékában kialakított kommunista rendszert annak minden áldásával együtt. Szóval ezeken a tájakon még hatvanöt–hetven évvel az események után sem szépült meg a dicső Szovjetunió emlékezete. Úgyhogy a szolidaritás jeleként most gyorsan megyek is egy üveg jófajta moldovai bort venni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok