VEZÉRCIKK – Közel sem lehet a tiltakozók, a jogállamiság, a demokrácia, illetve a korrupcióellenes küzdelem győzelmeként értékelni azt a tényt, hogy a Grindeanu-kormány vasárnap visszavonta a sokat bírált sürgősségi rendeletét, és ezt a naponta utcára vonuló tízezrek is nagyon jól tudják, nem hiába nem vonultak haza szombat este, s hirdettek vasárnapra az eddigieket is felülmúló tiltakozó megmozdulást.
2017. február 05., 23:012017. február 05., 23:01
Ahhoz legalább alkotmányjogásznak kellene lenni, hogy megmondjuk, pontosan mit is jelent a kormány vasárnapi döntése, milyen következményekkel jár, van-e benne csavar, az mindenesetre felettébb gyanús, hogy szombat este 8-kor már tudták, hogy visszavonják, de nem tették ezt meg ugyanúgy az éj leple alatt, ahogy a múlt héten elfogadták. Egyáltalán nem zárható ki, hogy kellett nekik az a csaknem húsz óra, hogy olyan megoldást fundáljanak ki, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.
A kecske viszont egyelőre a jóllakottságnak semmiféle tanújelét nem mutatja, és így van ez jól. Mert nem tudunk nem gyanakodni, nem tudjuk azt mondani, hogy a Grindeanu-kabinetet is megilleti az ártatlanság vélelme. Az eljátszott bizalom már nem szerezhető vissza, így – amint a tüntetők is napok óta skandálják – a rendelet visszavonását a kormány lemondásának kell követnie, hiszen ki bízna meg egy olyan kabinetben, amelyik már egyszer megpróbált az éjszaka leple alatt elfogadni egy olyan jogszabályt, aminek köszönhetően politikai holdudvara megmenekülne a börtönbüntetéstől. (Semmi sem utal ugyan arra, hogy jobb kormány jönne utánuk, de legalább tiszta lappal kezdhetnének, már amennyire lehet tiszta lapról beszélni olyan körülmények között, hogy a Grindeanu-kabinet mellett a PSD–ALDE-szövetség is még mélyebbre süllyedt. Az előre hozott választásokra viszont egyelőre kevés esély mutatkozik.) A bizalom megingásáról beszélt az a többtucatnyi külföldi beruházó is, akik már a múlt héten megkongatták a vészharangot, és ezt mutatja a lej értékvesztése is.
Ugyanakkor egy nagyon fontos tényezőről meg is feledkeztünk a nagy felháborodásban: a kormány ugyanazon a késő esti ülésén fogadta el a 2017-es költségvetést is, a döntés meghozatalakor pedig fittyet hányt minden, az övétől eltérő véleményre. Pedig nem kell közgazdaságtani doktorátus, hogy valaki gyanút fogjon a sarokszámok láttán: növekvő kiadások mellett 5,2 százalékos gazdasági növekedést várni elég nagy optimizmusról tesz tanúbizonyosságot. Vagy egyszerűen csak hülyének nézik az embereket, s majd az éj leple alatt jól megemelik az adókat, illetve újakat vetnek ki, hogy fedezni tudják a kampánylázban megemelt fizetéseket és nyugdíjakat. Mert ezzel a kabinettel már az ember nem tudja, mire számítson, s jobb lesz felkészülnünk a legrosszabbra. Mandátumuk egy hónapja alatt sikerült ugyanis lassan annyi rosszat tenniük az országnak, mint korábban a Ponta-kormány három év alatt.
Kedden lesz egy hete, hogy az ország számottevő részénél kiütötte a biztosítékot a Grindeanu-kabinet döntése. És nemcsak a döntéshozatal mikéntje, hanem a rendeletek tartalma is. Az RMDSZ azonban még mindig nem határolódott el tőlük. Nem csoda, hogy erősödnek a hangok, hogy a szövetség az erdélyi magyarság PSD-je. És zavaróan kevés olyan hang jutott el hozzánk az RMDSZ berkeiből, ami azt követelné, hogy a szövetség mondja fel a kormány támogatására megkötött szerződést.
A precízen, az elnökválasztás előtti utolsó napokra időzített, egy ügyfeleit átverő ingatlancég által bérelt géppel való utazással megszorongatni próbált Marcel Ciolacu számára valóban nem jött jól a leleplezés.
Pattanásig feszült a helyzet a nyugat-, és a kelet-európai gazdák körében. A területalapú agrártámogatások lefaragása, a tehéntartás korlátozása és a vámmentes dél-amerikai mezőgazdasági termékek behozatala miatt több tízezer gazda tüntetne.
Úgy érzem, nemcsak Kárpátalján, hanem a másutt élő magyarok körében is szent kötelesség megemlékezni az 1944 novemberében történtekről, aminek következtében a kárpátaljai magyarság nemzetiségi hovatartozása okán ártatlan áldozata lett az elnyomásnak.
A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!