2010. május 12., 09:522010. május 12., 09:52
Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy Románia gazdasági-pénzügyi szempontból a szakadék szélére sodródott, éppen ezért a megszorítások elkerülhetetlenné váltak. Miközben az elmúlt hetekben-hónapokban még minden jel arra utalt – legalábbis ezt jósolták a kormány és a Valutaalap illetékesei –, hogy az ország elérte a válság mélypontját, és megkezdődhet a lassú kilábalás, erre belátható időn belül semmi remény.
És ezt immár bevallják a hatalmon lévő pártok vezetői is, az államfővel az élen, ami az előzményeket tekintve máris előrelépés. Az ország jelenlegi vezetőinek egyik legnagyobb bűne ugyanis, hogy sokáig nem voltak hajlandók tudomást venni a válság hatásairól, az ellenintézkedések elkerülhetetlenségéről, és saját politikai érdekeiket helyezték az ország érdekei fölé. Ha például idén választásokat rendeznének Romániában, mérget vehetnénk rá, hogy fel sem merülnének a beharangozott megszorítások, a kormány képviselői pedig homokba dugnák a fejüket, hogy ne szembesüljenek a gazdasági mélyrepüléssel és az erre figyelmeztető vészjelzésekkel.
A kormány másik nagy fogyatékossága abban merül ki, hogy nem ismeri el: nem rendelkezik csodaszerrel a válság hoszszú távú enyhítésére, a reformok véghezvitelére, éppen ezért a társadalom túlnyomó többsége joggal bizalmatlan az állammal szemben, amelyről bebizonyosodott, hogy rossz gazdája a közpénznek.
Ráadásul a hazai politikai osztály közmegítélését alaposan rontja, ha a választó azt látja, hogy szenátora szexfilmet bámul a nyugdíjtörvény vitája közben, ahelyett hogy az ország sorsa izgatná. Önmagában nincs azzal baj, ha az állam, a kormány költi a pénzt, a gond az, ha mindezt nem hatékonyan, jól meghatározott céllal teszi, eközben pedig nem termel semmit. Gyakorlatilag ez húzódik a megszorítások okozta társadalmi elégedetlenség hátterében is. A lakosság ugyanis még a pénztárcájába vágó intézkedéseket is könnyebben veszi egy hozzáértő, a kilábalás és a későbbi gyarapodás lehetőségét felkínáló kormánytól.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok