2010. május 12., 09:522010. május 12., 09:52
Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy Románia gazdasági-pénzügyi szempontból a szakadék szélére sodródott, éppen ezért a megszorítások elkerülhetetlenné váltak. Miközben az elmúlt hetekben-hónapokban még minden jel arra utalt – legalábbis ezt jósolták a kormány és a Valutaalap illetékesei –, hogy az ország elérte a válság mélypontját, és megkezdődhet a lassú kilábalás, erre belátható időn belül semmi remény.
És ezt immár bevallják a hatalmon lévő pártok vezetői is, az államfővel az élen, ami az előzményeket tekintve máris előrelépés. Az ország jelenlegi vezetőinek egyik legnagyobb bűne ugyanis, hogy sokáig nem voltak hajlandók tudomást venni a válság hatásairól, az ellenintézkedések elkerülhetetlenségéről, és saját politikai érdekeiket helyezték az ország érdekei fölé. Ha például idén választásokat rendeznének Romániában, mérget vehetnénk rá, hogy fel sem merülnének a beharangozott megszorítások, a kormány képviselői pedig homokba dugnák a fejüket, hogy ne szembesüljenek a gazdasági mélyrepüléssel és az erre figyelmeztető vészjelzésekkel.
A kormány másik nagy fogyatékossága abban merül ki, hogy nem ismeri el: nem rendelkezik csodaszerrel a válság hoszszú távú enyhítésére, a reformok véghezvitelére, éppen ezért a társadalom túlnyomó többsége joggal bizalmatlan az állammal szemben, amelyről bebizonyosodott, hogy rossz gazdája a közpénznek.
Ráadásul a hazai politikai osztály közmegítélését alaposan rontja, ha a választó azt látja, hogy szenátora szexfilmet bámul a nyugdíjtörvény vitája közben, ahelyett hogy az ország sorsa izgatná. Önmagában nincs azzal baj, ha az állam, a kormány költi a pénzt, a gond az, ha mindezt nem hatékonyan, jól meghatározott céllal teszi, eközben pedig nem termel semmit. Gyakorlatilag ez húzódik a megszorítások okozta társadalmi elégedetlenség hátterében is. A lakosság ugyanis még a pénztárcájába vágó intézkedéseket is könnyebben veszi egy hozzáértő, a kilábalás és a későbbi gyarapodás lehetőségét felkínáló kormánytól.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.