2010. március 19., 11:462010. március 19., 11:46
Amikor azonban a térképet kihelyezték volna, egy román újfasiszta szervezet tagja, aki „teljesen véletlenül” éppen arra járt, értesítette az ünnepi rendezvényeket biztosító rendőröket, akik leszedették a szemléltető eszközt, az „elkövetőket” pedig előállították. A klasszikus szekus módszerrel végrehajtott tettenérésről most nem is értekeznék tovább, annak körülményei önmagukért beszélnek.
Az viszont tényleg komoly dilemmát vet fel, hogy mit tegyen az ember, ha hasonló helyzetben térképpel szeretne valamely történelmi eseményt szemléltetni? Ha a Perzsa Birodalom történetéről szeretne előadást tartani, és egy Mezopotámiát ábrázoló térképet helyez ki, ugyanúgy beviszik a rendőrök, mert megsértette a médek nemzeti önérzetét? Merthogy egyértelmű, hogy a román hivatalosságokat a román nemzeti önérzet fűti, amikor sérelmezik, hogy Erdély fővárosában egy Nagy-Magyarországot ábrázoló molinót feszítenek ki. Csak hát tehetünk mi arról, hogy 1848-ban Magyarország határai Dévénytől Brassóig terjedtek?
Ha a mai állapotokat rögzítő térképeken próbálnánk szemléltetni a történéseket, akkor történelmet hamisítanánk. Persze volt már ilyesmire is példa, hiszen a ceauşescui fasiszta kommunizmus idején készült történelmi térképeken például nem is az volt a legröhejesebb, hogy 1526-ban már létezett Románia, hanem az, hogy csodálatos módon ugyanott húzódtak a nyugati határai, ahol azt 1919-ben nyugat-európai politikusok meghúzták. Igaz, hogy a mentalitás azóta nem sokat változott, ezért nem zárható ki, hogy a csöppet sem frusztrált szlovákok mintájára – akik földrajzban nagyon erősek, lásd: be szeretnék tiltani a Kárpát-medencét – a román illetékesek Európa Kárpát-kanyaron belüli szeletének történelmi ábrázolását teszik tilossá, legalábbis 1920-ig. Bár ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen igazuk van, hiszen ezzel csak idomulnak a szlovákokhoz: ha a Kárpát-medence nem létezik, akkor történelme sem lehet.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.