2011. január 27., 10:072011. január 27., 10:07
A benzinársrófolás okának kiderítése odáig ment, hogy a pénzügyminiszter nekifogott adóparadicsomokban vadászni a társaságok után, nem menekítették-e ki profitjuk egy részét offshore cégeken keresztül az országból, kibújva a romániai adóbefizetés kötelezettsége alól. És lám, az adóhatóság máris olyan jelentést bocsátott Emil Boc rendelkezésére, miszerint tavaly indokolatlanul srófolták fel az üzemanyagok árát a töltőállomások üzemeltetői, és a drágítást nem tette szükségessé sem a kőolaj tőzsdei ára, sem az árfolyam-ingadozás, sem az állam által kivetett adók szintje. A baj csak az, hogy ettől a megállapítástól a benzin ára még nem fog alászállni.
Elsősorban azért, mert piacgazdaságban nem létezik „indokolatlan áremelés”, valamennyi szereplő saját érdekeinek megfelelően alakítja áruja, terméke ellenértékét. Ráadásul az állam e téren azzal sem képes „megfogni” a kőolajipari társaságokat, hogy az uniós átlagnál magasabb áremelés közepette egy részük veszteséget jelentett, a drágítás célja ugyanis nemcsak a profit növelése, hanem a deficit csökkentése is lehet.
Arról nem beszélve, hogy a forgalmazóknak semmiféle érdekük nem fűződik az ár szinten tartásához, amíg a kereslet nem apad, ahogy az megtörtént például Magyarországon, ahol a benzin és gázolaj forgalma tavaly tíz százalékkal esett viszsza 2009-hez képest. Félő, hogy a román kormány csupán olcsó populizmusból, porhintés végett mímeli, hogy a gépkocsi-tulajdonosok pártját fogja, hiszen túl sok eszköze nincs az árképzés befolyásolására. Megtehetné például, hogy csökkenti a jövedéki adót, ami ezer liter benzinre például 467 euró jelenleg, amit tetéz az európai szinten kiugróan magasnak számító 24 százalékos áfa is. Csakhát ezzel jelentős bevételtől esne el az államkaszsza, amit a kormány nem engedhet meg magának – emiatt úgy tesz, mintha visszafelé tudná tekerni az ársrófot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok