2010. július 26., 10:482010. július 26., 10:48
Sokan azt várták, hogy az új magyar miniszterelnök majd odacsap a tusványosi színpad asztalára, és erélyes hangon követel székelyföldi területi autonómiát, önálló állami magyar egyetemet, hasonlókat, a régi-új román államfő pedig nemkívánatos személynek nyilvánítja a Fidesz elnökét az Olt-parti üdülővárosban, de legalábbis ismételten a magyarok figyelmébe ajánlja Románia alkotmányának első cikkelyét.
Nem véletlen azonban, hogy a tavalyi Tusványos puskaporos légkörével ellentétben idén szívélyes, mondhatni békebeli hangulat jellemezte a két politikus székelyföldi szereplését. Mindketten maguk mögött tudják már azokat a politikai megmérettetéseket, amelyek miatt egy évvel ezelőtt még nem kerülhették el, hogy ne foglaljanak állást nyílt színen a két ország kapcsolatában vita tárgyát képező kérdésekről. A nyolc év után ismét hatalomra került Orbán Viktor és a hatalmát 2015-ig bebetonozó Traian Băsescu azonban ezúttal azt igyekezett üzenni hallgatóságának, hogy a választási csatározásokkal együtt véget ért az az időszak is, amikor nyilvánosan folytatnak vitát egymással olyan ügyekről, amelyeket egyikük megvalósíthatónak lát, a másik viszont alkotmányellenesnek.
Mindketten azt próbálták kifejezni: a normalitás beköszöntével kecsegtethet a két ország, a két nép viszonyában, hogy a hivatalban lévő magyar kormányfő, a román elnök és az EP erdélyi magyar alelnöke – először 1989 után – nyakkendő nélkül, nyárias viseletben látogat el egy magyar szabadegyetemre. Persze a kényes kérdések, a nézeteltérések egycsapásra nem oldódnak meg, jó példa erre, miként reagált a román politikai osztály Tőkés László ártatlan Koszovó–Székelyföld-párhuzamára. A bukaresti előítéletek, a magyarokkal kapcsolatos hisztériakeltés tompítása terén viszont egyértelműen hasznosabb a tusványosi modell szerinti nyílt „lapjárás”, mint az RMDSZ-féle hamiskártyás politika, amely kormánypozícióban mindanynyiszor populizmusnak tünteti fel az autonómia emlegetését.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.