2010. április 29., 09:562010. április 29., 09:56
Nem tudom, feltűnt-e másnak is, mennyire mentegetőzés-szerűen magyarázta Markó Béla az elmúlt napokban, hogy a kormány – az RMDSZ egyetértésével – alkotmányos kötelezettségének tett eleget, amikor kezdeményezte az államelnöknél a tavaly novemberi népszavazás eredményének a parlament elé terjesztését.
Arról a referendumról van szó, amelyen a résztvevők elsöprő többsége áldását adta az egykamarás parlament létrehozására és a honatyák számának lecsökkentésére, arra a két, Traian Băsescu által kezdeményezett kérdésre, amelynek kapcsán az RMDSZ korifeusai ellenzékben még többek között olyanokat mondtak: veszélyt jelent a parlamenti demokráciára, visszatérés lenne a nagy nemzetgyűléshez. (Buzdították is a magyarokat: vegyenek részt nagy számban a népszavazáson, és szavazzanak kétszer nemmel – hogy aztán most az RMDSZ-es önkormányzati vezetőket okolják a népszavazás sikeréért.)
Egyáltalán nem csodálkoznánk rajta, ha az RMDSZ-vezérkarnak az egykamarás törvényhozással szembeni ellenkezése idővel „szelídülne”, és például annak árán lenyelnék a koalíciós partner békáját, hogy az erdélyi magyarságot rögzített számú mandátum illeti Románia majdani karcsúsított képviselőházában. Az erdélyi magyarság alatt itt természetesen az RMDSZ értendő, nem véletlenül szerepel a kormány kidolgozta alkotmánymódosítási tervezetben, hogy a nemzeti kisebbségeket csak egyetlen szervezet képviselheti a parlamentben.
Mérget vennénk rá, hogy ez a passzus az RMDSZ vezetőinek agyából pattant ki, akik – ha már önkormányzati szinten nem sikerült – legalább parlamenti vonalon szeretnék kiiktatni a politikai alternatívát, bebetonozni magukat. Önmagában persze nem elvetendő a magyaroknak alanyi jogon juttatandó parlamenti mandátum gondolata, ezek betöltéséről viszont belmagyar verseny, választások útján kellene dönteni , és nem mondjuk az RMDSZ Állandó Tanácsában levajazni. Pláne, hogy ez esetben a versenyhelyzet nem gyengítené a közösség bukaresti képviseletét, hanem javítaná annak minőségét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok