2009. április 24., 13:192009. április 24., 13:19
A tények is ezt bizonyítják, elég volt egy kormányváltás ahhoz, hogy a környezetvédelmi minisztérium ezúttal legfelsőbb szinten foglaljon állást a projekt szükségessége mellett, mondván: régiónak más esélye, lehetősége nincs ezen a projekten a kívül. Márpedig ebben a helyzetben valóban létfontosságú, hogy az érintettek, a projekt ellenzői egységesen lépjenek fel a rendkívüli veszélyeket magában hordozó tervezet ellen.
Hegyi Gyula szocialista EP-képviselő erre vonatkozó felszólítása remélhetőleg meghallgatásra talál a magyarországi pártok között, már csak azért is, mert épp a múlt héten bizonyosodott be ismét: a romániai bányák továbbra is veszélyt jelentenek a környezetre, a Kárpát-medence élővilágára. Borsabánya közelében, ott, ahol a kilenc évvel ezelőtti ciánkatasztrófa bekövetkezett, újabb nehézfémszennyezés történt. Bár a szennyezés mértéke lényegesen kisebb, a román hatóságok így is tagadják, hogy a nehézfémek a Tiszába is eljutottak volna, annak ellenére, hogy az ukrán fél mérései szerint a folyóban a nehézfémmennyiség a megengedett határérték többszöröse volt.
A mostani román gesztus, valamint a korrábbi ciánszennyezés körüli bírósági huzavona elhúzódása, a felelősség elhárításának kísérlete jelzi: Bukarest, jobban mondva egyes bukaresti politikai körök nem kívánnak lemondani a verespataki bányaprojekt jelentette rövid távú anyagi haszonról. Persze megtörténhet, hogy valóban a kontinens legnagyobb nemesfémlelőhelyei húzódnak a mélyben, ám azok kitermelése után Erdély szívében holdbéli táj maradna, amely a bánya működése alatt és azt követően is állandó környezeti veszélyt jelentene. A bányaprojekt megakadályozása, a környék gazdasági fellendülését célzó életképes – például a turisztikai potenciál kiaknázására vonatkozó – alternatíva kidolgozása ezért mind Romániának, mind Magyarországnak elemi érdeke.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok