2010. augusztus 06., 12:242010. augusztus 06., 12:24
Hát, ezért aztán gürizhetett szegény Kopernikusz, hogy megdöntse a ptolemaioszi világképet. Ma még van olyan európai ország, ahol a lakosság (na jó, a megkérdezettek) közel fele úgy véli, hogy ő – vagy legalábbis szűkebb pátriája – van a világ középpontjában, a Nap meg csak úgy van, hogy nyáron meleg legyen. Az már csak csemege, hogy 22 százalék szerint a horoszkóp rendkívül tudományos dolog, 40 százalék szerint pedig a csillagjegy, amelyben születtünk, nagymértékben befolyásolja a személyiségünket. A felmérés aztán kissé ingoványos talajra tévedt, mert a vallásosságra is rákérdezett, eszerint pedig meglehetősen sokan járnak templomba, 36 százalék pedig úgy véli, hogy az ember nem az evolúció során jött létre, hanem egy felsőbbrendű, transzcendens lény teremtette.
A felvetés azért számít kényesnek, mert – hacsak nem szándékosan próbálta erre kihegyezni a felmérést – azt a látszatot kelti, hogy a vallásosság egyenlő a középkori sötétséggel. Mármost jómagam egyáltalán nem vagyok vallásos, és a tudományos evidenciákat egyrészt ismerem, másrészt el is fogadom, de azért azt is a kulturált viselkedés alapvető ismérvének tartom, hogy embertársaink meggyőződését tiszteletben tartsuk. Márpedig a fent említett felmérés azt a meglehetősen szélsőséges képet sugallja, hogy a vallásosság feltétlenül és minden körülmények között egyenlő a szellemi sötétséggel és a babonával. Holott az is könnyen megtörténhet, hogy a közvélemény-kutatás eredményei csupán arra mutatnak rá, mennyire csapnivaló az oktatás minősége Romániában.
Persze azzal is tisztában vagyok, hogy az ortodoxia valóban meglehetős fáziskésésben van, és mivel nem képezi részét a nyugati civilizációnak, kimaradt az elmúlt néhány száz év szemléletváltása – nem feltétlenül a bálványozott felvilágosodásra gondolok, hanem arra, hogy a nyugati egyházak képesek voltak a józan ésszel elfogadható tudományos felfedezések feldolgozására –, ezért a görögkeleti egyház számos képviselője ma is olyan szinten ontja a sötétséget, hogy egy fekete lyuk hozzájuk képest az univerzum legnagyobb fényforrása. De azért nem árt, ha a tudományt sem tekintjük megkérdőjelezhetetlen, dogmatikus kinyilatkoztatásokkal teljes valláspótléknak, a katedra hiányosságait pedig nem minden esetben az oltáron kérjük számon.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.