2011. május 27., 08:592011. május 27., 08:59
Bizonyára sokan tudják, hogy a 30-as években a magyarok iránti túlzott szimpátiával nehezen vádolható román történész, Nicolae Iorga Mátyásról írott „méltatását” tartalmazó táblát helyeztek el a szobron, amelyen mindenki tudtára adatott, hogy az igazságos uralkodó román volt. Persze köztudott, hogy havasalföldi származású őseiben a kun mellett vélhetően román vér is csörgedezett, de hogy ettől egy magyar katolikus szülőktől származó magyar katolikus uralkodó hogyan vált románná, azt bizonyára csak a fejlett román történelemtudomány eszközeivel lehetett kikövetkeztetni. (Azon eszközökről lehet szó, amelyek segítségével arra is rájöttek, hogyan lehet egy nép, amelyet amúgy évszázadokkal korábban teljesen kiirtottak, egy mai neolatin népcsoport őse, lásd a dák–román „kontinuitást”.) Ez a tábla aztán az 1940-es felszabadulást követően lekerült a szoborról, és csak a szintén nem túl magyarbarát Gheorghe Funar polgármester helyeztette vissza, megalapozandó a szívélyes magyar–román viszonyt a rendszerváltás után is. A magyarok önérzetének sárba tiprását szolgáló tábla aztán a restaurálást követően nem került vissza.
Sőt tulajdonképpen most sem, hiszen az önkormányzat – kijátszva nemzetközi megállapodásokat és hivatalos engedélyeket – csupán egy emléktáblát állított az egykori emléktáblának a szobor elé. Az ember ilyenkor próbálja elhessegetni a politikailag nem korrekt gondolatokat, de valahogy mégsem tud nem azon merengeni, milyen mélyen bele is ivódott a mellettünk élő nemzetiség zsigereibe a több száz éves török megszállás alatt megtanult lecke, miszerint az ellenségnek hazudni, azt becsapni nem bűn, hanem egyenesen hazafias cselekedet. Az ötlet mindenesetre zseniális. El lehetne kezdeni emléktáblát állítani minden, mára már nem létező emléktáblának. Sőt az akciót a jövőre nézve is ki lehetne bővíteni: állítsanak előzetesen emléktáblát minden emléktáblának és egyéb emlékműnek, amit csak ezután fognak elhelyezni. Így előbb-utóbb az összes régi, belvárosi épületet táblaerdő borítja majd, ami már csak azért is jó, mert nem látszik, hogy düledeznek. Ja, és ami még fontosabb: a külsejük sem jelzi állandóan, hogy ezeket sem a románok építették.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!