VEZÉRCIKK – Bár múlt héten a bukaresti alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn alkotmányos jellegű jogi konfliktus sem a kormány és az igazságszolgáltatás, sem a kormány és a törvényhozás között, azért az igazságszolgáltatás és a parlament közötti nyílt sisakos küzdelem már eléggé nyilvánvaló, ehhez nem kell a taláros testület.
2017. február 14., 23:492017. február 14., 23:49
Az apropót természetesen a büntető törvénykönyvet és a perrendtartást módosító, időközben hatályon kívül helyezett sürgősségi kormányrendelet szolgáltatta, a konfliktus oka azonban ennél mélyebben gyökerezik. A két államhatalmi ág közötti nézeteltérés mára odáig fajult, hogy a képviselők és szenátorok, illetve a bírák és ügyészek egyaránt úgy érzik, a másik tábor létében veszélyezteti őket. A romániai politikai osztály jelentős része „ügyészállam” kialakulásával riogat, előszeretettel kárhoztatva elsősorban a korrupcióellenes ügyészség „túlhatalmát”. A másik oldalon a bíróságok és a nyomozó hatóságok képviselőinek szent meggyőződése, hogy a politikusok folyamatosan nyirbálni próbálnak a hatáskörükből, korlátozva az igazságszolgáltatás függetlenségét.
Itt van például az RMDSZ-nek az ügyészek és bírák büntetőjogi felelősségre vonását célzó törvénymódosító javaslata. (Bár a szövetség igyekszik az ártatlanság vélelmének megerősítésére kihegyezni a kezdeményezést, valójában nem erről szól, és nem is szólhat, az RMDSZ által hivatkozott állami szervek ugyanis jogerős ítélet hiányában senkit nem neveznek tolvajnak vagy „penálnak”. Éppenséggel az alakulat szokása ártatlanként beállítani olyat, akinek a vétkességét kimondta a bíróság.) Kétségtelen, hogy akárcsak más területek képviselőinek, az igazságszolgáltatásban dolgozóknak is vállalniuk kell a felelősséget döntésükért, ítéletükért. E tekintetben tehát nincs is baj az RMDSZ indítványával; bár érzésünk szerint erősen bosszúillata van.
A bökkenő ott van – és ezt már bírák, ügyészek is felvetették –, hogy a jogszabályok előtti egyenlőség elve, az elszámoltatás már nem terjed ki ugyanilyen mértékben a parlament tagjaira is. Mert miközben egy bírónak felelnie kell(ene) például egy ártatlan ember elítéléséért, ugyanígy a törvényhozók is felelősséggel tartoznak a később alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályokért. Az például ugyan kinek a sara, hogy a Btk. többtucatnyi passzusát elkaszálta az elmúlt években a taláros testület? És ugye, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani a felelőst abban az esetben, ha a bírák éppen a honatyák által megalkotott törvények, Btk.-passzusok alapján ítélkeznek?
Mondani sem kell, mennyire rontja ez az egymás legyűrését célzó versengés a törvényhozók és az ügyészek társadalmi megítélését (bár e téren azért utóbbiak még mindig népszerűbbek az emberek többsége számára), ennél is nagyobb károkat okoz viszont ez az egymásnak feszülés a román jogállamiságnak. Jó lenne tehát, ha valamiféle kompromisszumos megoldásra jutna ítélkező és törvényhozó, mert ebből a háborúból igazából egyik fél sem kerülhet ki győztesként.
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!