2011. március 23., 11:102011. március 23., 11:10
Mert vannak sötét, démonjárta napok, amikor ne beszéljen hozzám senki, és amikor nekem semmi sem jó, és teljesen pikírt vagyok, és alig várom, hogy beszólhassak. Persze hogy megint a vendéglátóiparral kekeckednék, mert folyton azt hiszem, hogy hároméves amerikás pincérmúltam erre feljogosít. Meg úgy tűnik, elég ingerszegény a környezetem, hogy egyéb már nem is jut eszembe. Na tessék, most a környezet is jól megkapta.
Úgy képzeltem el, hogy szépen elmesélem, milyen volt a helyi rádiózás a kezdetekkor kilencvenvalahányban, majd szépen levezetem, hogy alakult, milyen lett most, bebizonyítom, hogy lineáris fejlődés esete forog fenn, és ha ez nem így történt volna, csúfos véget ér a történet, majd moralizálok egy sort. Levonom a tanulságos következtetéseket, és végül eljutok oda, hogy jól beszóljak a vendéglátósoknak, ahol a lineáris helyben topogás érhető tetten. Majd arra gondoltam, hogy minek ekkora feneket keríteni az egésznek, egyszerűen csak lehúzok rajtuk, hiszen ez itt az én szösszenetem. Mert kit érdekel, hogy kilencvenvalahányban kézzel papírra írtuk a híreket, és mivel nehezen olvastuk egymás kézírását, gyakran akadozott a hírmondás.
Vagy hogy manuálisan kellett cserélgetni és lekeverni a CD-ket és kazettákat, ezért ha a műsorvezető rá akart gyújtani, mindig felcsendült az éterben a leghosszabb szám, Jean-Michel Jarre Oxigénjének nyolcperces része. Ma viszont szinte mindent elvégez a mindenható számítógép, kever, bejátszik, saját magát programozza, gerjeszti, és szinte soha nem bakizik. Ezzel szöges ellentétben, van, ahol megállt az idő, húsz éve nincs semmi változás, olyan vastag a porréteg, mint a régi tudományos-fantasztikus filmekben a fő gonosz napszemüvegén. Azért berzenkedem, mert foglaltunk asztalt, amit simán letagadtak, végül kioktattak, hogy azért nem tudnak róla, mert 13 főre úgy kell foglalni, hogy nyolc meg öt. Ez gyönyörűen abszurd, és ettől érthetetlen, de hangos szóváltással jár.
Aztán sokat-sokat vártunk az ételre, amit végül félkészen hoztak, biztos, mert mégsem vártunk eleget. És mindvégig ott kísértett a halálosan sértődött pincér, aki fájdalmas fintorokkal vonszolta magát, éreztetve, hogy világok pusztulásán, mi az ősi vad. Majd számlát is hozott, és mert firtattuk, duzzogva elmagyarázta, hogy a téliszalámi az a sör és a pirított zöldség az üdítő, de ugyanannyi az ára és a kódja. Most beszóltam.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!