Az utóbbi hetekben úgy felkavarta a kampány előszele a korrupcióellenes ügyészség körüli vizeket, hogy a csatározás bármelyik hőskölteménynek a becsületére válhatna.
2016. október 09., 19:242016. október 09., 19:24
Sőt Hektor és Patroklosz vagy Deli Vid és Demirhám bajvívása el is törpülne amellett, amit épp azok zúdítanak a hárombetűs intézményre, akik éveken át a tenyerükön hordozták, hidegtől-melegtől óvták, keblükre ölelték DNA „asszonyságot\". Mert ennek az eposzi csatának az egyik fele egy hölgy, vagy inkább amazon. Az Iliász meg a Zrínyiász mintájára az utókor Amazonászként emlegeti majd.
Kezdetben tökéletesen belesimult a volt elnök udvartartásába, ha nem is épp annyira, mint a dossziékkal zsonglőrködő elődje, akit végül sikerült jó meleg helyre, az alkotmánybírák fészkébe elrejtenie Băsescunak. Nem másért, csak épp hogy ne érje annyi szó a ház elejét, tudván, hogy a szintén Erdély tájairól hozott fiatal ügyésznő hasonló elkötelezettséggel fog küzdeni az elnöki tekintélyt holmi korrupciós ügyek megszellőztetésével aláásni akarók ellen. Jó volt az ötlete az igazságügyi miniszterré lett régi vágású ügyésznőnek, hogy még mielőtt brüsszeli képviselővé avanzsált, ifjabb kolléganője alá tolta a korrupcióellenesség főszékét.
Csakhogy az időkkel együtt változnak az emberek is, a DNA főnöknője pedig – legalábbis kívülről úgy tűnik – rákapott a nagykorrupció üldözésének az ízére. Most úgy állunk, hogy akinek a legkisebb mennyiségű vaj is olvadozna a feje búbján, az inkább önként húzódik be a hűvösre, mert tudja, hogy előbb-utóbb úgyis rátalálnak. Az igazán nagyban játszók viszont azt gondolták, inkább megtámadnák a harcos amazont. Sebastian Ghiţă, Victor Ponta vicces kedvű másolóbajnok és levitézlett porondmester kebelbarátja nyitott először tüzet, mondván, hogy Kövesi asszony másokhoz hasonlóan plagizálta a doktoriját. A harcias hölgy csípőből visszalőtt, megnyugtatva/felzaklatva mindenkit (nézőpont kérdése a megfelelő igehasználat): csak azért sem hagyja abba felvállalt harcát.
A volt elnök is megérezte, hogy kígyót melengetett a keblén, és megpróbálta az oly sokszor bevált heherészéssel elütni a dolgot, mondván, nem kizárt, hogy előbb-utóbb a kis unokái csuklócskáira is rákattintják a bilincset. A gyerekeket békén hagyták, őkelmét viszont megidézték. El is panaszolta, milyen megalázónak érezte holmi ügyészek kérdezősködéseit. De ez van! „Félő\", ha nem vigyázunk, még valóban sikerül majd egyszer megszabadulni az ősrégi korrupciótól!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!