2010. június 02., 11:122010. június 02., 11:12
Például a 2008-as parlamenti választásokon a szavazatok több mint 30 százalékát begyűjtő demokrata-liberálisok „népszerűsége” most valószínűleg az akkori támogatás felét nem érné el, és minden bizonnyal a parlamenti küszöb alatt mérnék a kormányzó partnert, az RMDSZ-t is.
Ez a valószínűsíthető népszerűség-zuhanás a beharangozott bér- és nyugdíjcsökkentés ismeretében teljesen érthető: nincs az a kormánypárt a világon, amely politikai értelemben túlélne hasonló intézkedéseket, de egyáltalán „jól jönne ki” belőlük. Abban az esetben ráadásul végképp kilátástalan egy hatalmon lévő alakulat sorsa középtávon, ha az amúgy elkerülhetetlennek tűnő lépései nyomán az ellenzék, valamint az utóbbinak gondolkodás nélkül alájátszó média egy része valóságos apokalipszist vizionál. (Egyenesen groteszkbe illő például, ahogy a vezető bukaresti hírtévék versenyt futva fanyalognak afölött, hogy a közalkalmazottak sztrájkja nem bénította meg az ország működését). Holott nem feltétlenül kell PDL-ellenes vagy baloldali közalkalmazottnak lenni ahhoz, hogy belássuk: ha most nem sikerül lefaragni a költségvetési kiadásokat, jövőre a jelenleginél is rosszabb lesz a helyzet.
Az ellenzéki szociáldemokraták és liberálisok persze leginkább ennek és az utcai tiltakozások elharapózásának szurkolnak, igyekezve leplezni, hogy a világgazdasági válság hatásain és a PDL-n kívül bizony ők is vastagon kivették a részüket az országnak a csőd szélére juttatásából. Hiszen a demokrata-liberális D. A. Szövetség 2007-es felbomlása után éppen az a PSD tartotta életben a parlamentben a közkiadások csúcsra járatásában és a közalkalmazotti létszám felduzzasztásában élenjáró, a PNL és az RMDSZ alkotta Tăriceanu-kabinetet, amelynek 2009 januárja és szeptembere között – a PDL-vel nagykoalícióban – kisebb gondja is nagyobb volt az államreformnál. Ergo: Románia politikai téren sem igen válogathat az alternatívákban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok