2011. január 21., 10:482011. január 21., 10:48
Mivel pedig ez a tét nem kicsi, már egy egyszerű szoborátadás is kampánytémává válik. Mint például a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport ügye, amelyet ugyan már restauráltak, ám hivatalosan még nem avatták újra. Az RMDSZ elnöki tisztségére törő művelődési miniszter, Kelemen Hunor mindenesetre szeretne még az elnökválasztó kongresszus előtt túl lenni e fárasztó, de mégis nemes feladaton, a budapesti kormány művelődési államtitkára viszont a kongresszus utánra halasztaná az eseményt, hogy azt ne lehessen kampányrendezvényként értelmezni.
A miniszter sajtósa erre szorgalmasan nem érti, mi köze lehetne a kampányhoz az avatásnak – holott azt egy elemista is tudja, hogy egy politikus imázsának még akkor is jót tesz, ha egy nemzeti jelképnek számító műalkotás újraavatásánál pózol, ha amúgy a szervezeten belül sajátos belső demokrácia érvényesül, miszerint a kongresszusi küldöttek teljesen szabadon arra a jelöltre szavaznak, akit a pártvezetőség futtat, ez a jelölt pedig történetesen maga a miniszter. (Igaz, éppen azért, mert a választás ennyire lefutottnak tűnik, nem is lenne fontos halogatni azt az avatást.) De hasonló a helyzet az egyszerűsített honosítás ügyével is, amelyben a bihari RMDSZ égeti magát egyre lelkesebben.
Miután hanyatt-homlok igyekeztek ők is tájékoztatni a polgárokat az állampolgárság megszerzésének mikéntjéről, nehogy már az EMNT arassa le a babérokat, és sikerült beleszaladniuk egy óriási bakiba – olyan könnyítésről számoltak be büszkén, amelyet a magyar kormánynak egyszerű, józan ésszel felfogható okokból esze ágában sincs meglépni – továbbra sem hajlandóak elismerni tévedésüket, és trükközéssel, ferdítésekkel és vádaskodásokkal próbálják magyarázni a magyarázhatatlant. Márpedig jó lenne, ha végre észhez térnének. Az ugyanis hagyján, ha magukat lejáratják – de a folyamatos és agresszív kampányolással azt az ügyet is magukkal ránthatják, amelyet olyan nagy hévvel próbálnak képviselni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.