2009. január 08., 22:242009. január 08., 22:24
A baj akkora, hogy az ágazat két mogulja, Larry Flynt, a Hustler pornómagazin kiadója és Joe Francis pornókirály, a Girls Gone Wild (Megvadult csajok) vetkőzősorozat kitalálója közös felhívással fordult a washingtoni kongresszushoz azt kérve, hogy nyújtsanak szövetségi segélycsomagot a kókadozó felnőttszórakoztató-iparnak a nehéz gazdasági idők átvészeléséhez. A két kiváló úriember szerint ötmilliárd dollár szükséges az XXX-ipar megmentéséhez, mivel az emberek túlságosan lehangoltak ahhoz, hogy szexuálisan aktívak legyenek, ez pedig nagyon egészségtelen a nemzet számára. Larry Flyntéknek tulajdonképpen igazuk van, hiszen ha amerikai, azaz politikailag korrekt terminusokban gondolkodunk, akkor el kell ismernünk: ha már az autóipar meg a bankok megmentésére hozzányúltak az állami tartalékokhoz, akkor utolsó, prűd diszkrimináció lenne a nyilvános altesti munkásokkal szemben, ha az ő megsegítésük érdekében nem nyúlna magához, illetve, elnézést, a zsebébe az állam.
Már el is képzelem, ahogy azt követően, hogy az állam is beszállt az iparágba, az amerikai pornófilmek főcímében – arra utalva, hogy immár a washingtoni költségvetés is a finanszírozók közé tartozik – feltűnik az állami címerben látható fehér fejű rétisas, de mivel mégiscsak a pornóiparról van szó, nem is egy, hanem mindjárt kettő, természetesen félreérthetetlen pozícióban. Az Állami Pornóipari Művek által jegyzett filmekben aztán feltűnnek a műfaj nagyágyúi – Jenna Jamesontól Tera Patrickig –, de természetesen nekik is jelezniük kell, hogy immár nem kizárólag a privát szféra jóvoltából űz(eked)hetik munkájukat, így aztán a jobb mellükön jól látható helyen az „Ez a produkció nem jöhetett volna létre az Egyesült Államok kormányának támogatása nélkül” tetoválás lesz olvasható. Ha pedig pályafutásuk végére érnek, természetesen bármely állami alkalmazotthoz hasonlóan rendszeres illetményben, állami nyögdíjban részesülhetnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok