2009. január 08., 22:242009. január 08., 22:24
A baj akkora, hogy az ágazat két mogulja, Larry Flynt, a Hustler pornómagazin kiadója és Joe Francis pornókirály, a Girls Gone Wild (Megvadult csajok) vetkőzősorozat kitalálója közös felhívással fordult a washingtoni kongresszushoz azt kérve, hogy nyújtsanak szövetségi segélycsomagot a kókadozó felnőttszórakoztató-iparnak a nehéz gazdasági idők átvészeléséhez. A két kiváló úriember szerint ötmilliárd dollár szükséges az XXX-ipar megmentéséhez, mivel az emberek túlságosan lehangoltak ahhoz, hogy szexuálisan aktívak legyenek, ez pedig nagyon egészségtelen a nemzet számára. Larry Flyntéknek tulajdonképpen igazuk van, hiszen ha amerikai, azaz politikailag korrekt terminusokban gondolkodunk, akkor el kell ismernünk: ha már az autóipar meg a bankok megmentésére hozzányúltak az állami tartalékokhoz, akkor utolsó, prűd diszkrimináció lenne a nyilvános altesti munkásokkal szemben, ha az ő megsegítésük érdekében nem nyúlna magához, illetve, elnézést, a zsebébe az állam.
Már el is képzelem, ahogy azt követően, hogy az állam is beszállt az iparágba, az amerikai pornófilmek főcímében – arra utalva, hogy immár a washingtoni költségvetés is a finanszírozók közé tartozik – feltűnik az állami címerben látható fehér fejű rétisas, de mivel mégiscsak a pornóiparról van szó, nem is egy, hanem mindjárt kettő, természetesen félreérthetetlen pozícióban. Az Állami Pornóipari Művek által jegyzett filmekben aztán feltűnnek a műfaj nagyágyúi – Jenna Jamesontól Tera Patrickig –, de természetesen nekik is jelezniük kell, hogy immár nem kizárólag a privát szféra jóvoltából űz(eked)hetik munkájukat, így aztán a jobb mellükön jól látható helyen az „Ez a produkció nem jöhetett volna létre az Egyesült Államok kormányának támogatása nélkül” tetoválás lesz olvasható. Ha pedig pályafutásuk végére érnek, természetesen bármely állami alkalmazotthoz hasonlóan rendszeres illetményben, állami nyögdíjban részesülhetnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok