2010. január 26., 09:402010. január 26., 09:40
A mindenkori bukaresti kormányok eddig annak ellenére éltették – az adófizetők pénzén persze – a hatalmas vízfejjé terebélyesedett, másfél millió embert foglalkoztató állami apparátust, hogy hatékonysága fordítottan arányos a létszámával: minél több a közalkalmazott, annál kisebb a teljesítmény, nagyobb a bürokrácia. Viszont nemcsak a felduzzasztott létszám miatt tarthatatlanok az állapotok az állami intézményeknél, az egész rendszer alapfilozófiája rettenetesen sántít.
Csak egy példa. Mivel a hatályos törvények megengedik, közalkalmazottak százai alkalmazzák azt a módszert, hogy áthelyezés (detaşare) útján igazolnak át egyik közintézményből a másikba, eközben azonban a régi munkáltató köteles fenntartani számukra az állást. Ez idő alatt az illető posztot csakis helyettesítő státusú alkalmazott töltheti be, persze bizonytalan ideig.
Természetesen a jelenségnek politikai vetülete is van, az efféle munkahelyváltást többnyire az kockáztatja, akinek „háta” van, például az RMDSZ központi apparátusának számos tagja, aki a szövetség hatalomra kerülése nyomán felkínált bukaresti állásra cseréli fel az esetleges visszatéréséig megőrzött erdélyi közalkalmazotti posztot, amely a politikai pályafutással ellentétben nyugdíjas állás. Holott erősen kétséges, hogy az annó a közszolgálati rádió kolozsvári stúdiójából a művelődési tárca államtitkári székébe, majd a parlamentbe, újabban pedig miniszteri bársonyszékbe került Kelemen Hunort halljuk-e még valaha a mikrofon innenső végéről.
Jellemző, hogy az efféle munkajogi luxust kizárólag a közszféra engedi meg magának, magáncégeknél ismeretlen az ehhez hasonló előjog. A pártok persze ezúttal is kivételt képeznek. Az RMDSZ például saját szabályait is felrúgja, csakhogy kedvébe járjon hűséges katonájának: holott a szövetség statútuma kimondja, az ügyvezető elnöki teendőket és kormányzati tisztséget ugyanaz a személy nem láthat el, a művelődési tárca élére kinevezett Kelemen mégis megtarthatja a posztot, csak az ezzel járó teendőket nem gyakorolhatja. Ezt nevezik ám bebetonozott funkciónak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok