2010. január 26., 09:402010. január 26., 09:40
A mindenkori bukaresti kormányok eddig annak ellenére éltették – az adófizetők pénzén persze – a hatalmas vízfejjé terebélyesedett, másfél millió embert foglalkoztató állami apparátust, hogy hatékonysága fordítottan arányos a létszámával: minél több a közalkalmazott, annál kisebb a teljesítmény, nagyobb a bürokrácia. Viszont nemcsak a felduzzasztott létszám miatt tarthatatlanok az állapotok az állami intézményeknél, az egész rendszer alapfilozófiája rettenetesen sántít.
Csak egy példa. Mivel a hatályos törvények megengedik, közalkalmazottak százai alkalmazzák azt a módszert, hogy áthelyezés (detaşare) útján igazolnak át egyik közintézményből a másikba, eközben azonban a régi munkáltató köteles fenntartani számukra az állást. Ez idő alatt az illető posztot csakis helyettesítő státusú alkalmazott töltheti be, persze bizonytalan ideig.
Természetesen a jelenségnek politikai vetülete is van, az efféle munkahelyváltást többnyire az kockáztatja, akinek „háta” van, például az RMDSZ központi apparátusának számos tagja, aki a szövetség hatalomra kerülése nyomán felkínált bukaresti állásra cseréli fel az esetleges visszatéréséig megőrzött erdélyi közalkalmazotti posztot, amely a politikai pályafutással ellentétben nyugdíjas állás. Holott erősen kétséges, hogy az annó a közszolgálati rádió kolozsvári stúdiójából a művelődési tárca államtitkári székébe, majd a parlamentbe, újabban pedig miniszteri bársonyszékbe került Kelemen Hunort halljuk-e még valaha a mikrofon innenső végéről.
Jellemző, hogy az efféle munkajogi luxust kizárólag a közszféra engedi meg magának, magáncégeknél ismeretlen az ehhez hasonló előjog. A pártok persze ezúttal is kivételt képeznek. Az RMDSZ például saját szabályait is felrúgja, csakhogy kedvébe járjon hűséges katonájának: holott a szövetség statútuma kimondja, az ügyvezető elnöki teendőket és kormányzati tisztséget ugyanaz a személy nem láthat el, a művelődési tárca élére kinevezett Kelemen mégis megtarthatja a posztot, csak az ezzel járó teendőket nem gyakorolhatja. Ezt nevezik ám bebetonozott funkciónak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok