2011. március 10., 09:332011. március 10., 09:33
Nem is tehette, hiszen a kilencvenes évek elején még kevesen sejtették, mi fán terem a korszerű, kifizetődő mezőgazdaság, erre akkoriban senki sem készítette fel a gazdákat, jövedelmező vállalkozásba pedig többnyire az élelmesek vágtak bele, akik megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek ahhoz, hogy a maguk hasznára fordítsák az ágazati vadprivatizációt.
Az átfogó ágazati stratégia, a kiszámítható állami támogatások hiánya aztán oda vezetett, hogy a feldolgozóipar tönkrement, a piacot pedig elárasztotta az import.
Elég, ha csak a cukoripar roppant beszédes példáját vizsgáljuk. Noha az országban megfelelőek a körülmények a cukorrépa termesztésére, mára mindössze négy maradt a ’89-ben működő 33 hazai cukorgyárból, ennek közvetlen velejárója ugyanakkor, hogy a két évtizede még 250 ezer hektárt felölelő cukorrépa-ültetvények nagysága ma összesen alig éri el a 30 ezer hektárt. És akkor csodálkozunk, hogy a Romániában évente elfogyasztott közel 600 ezer tonna cukor mindössze ötödét állítják elő itthon – a többit főleg Nyugat-Európából importálják –, ára pedig lassan megfizethetetlenné válik? Lám, miközben Magyarországon már vizsgálódik a mezőgazdasági minisztérium az ottani cukorár egekbe szökése miatt, nálunk vállvonogatva figyelik az illetékesek a bodfalusi üzem végnapjait.
Beszédes az is, hogy az ország beültethető földterületének mintegy húsz százaléka parlagon hever. Nem csoda, hiszen a földművelés egyre kevesebb ember számára jelent vonzerőt, kecsegtet egzisztenciális perspektívával, azok pedig, akik szívesen csinálnák, legfeljebb az uniós támogatásokban reménykedhetnek – önerő és pályázni tudás híján azonban ez javarészt elérhetetlen manna.
Sajnos Románia oda jutott: nemhogy a saját kárán, de a hasznán sem képes tanulni, hiszen a hazai agrárium számára vajmi kevés előrelépést jelentett, hogy Bukarest adott az EU-nak mezőgazdasági biztost.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok