Érdemes eljátszani a gondolattal, hová fejlődhetett volna Románia, ha Ion Iliescut és elvtársait nem harminc évvel a forradalom után, hanem közvetlenül a tömegmészárlásokat követően vonják felelősségre. Az országnak rengeteget ártó posztkommunista berendezkedést sikerült volna elkerülni, így Románia ma nem az Európai Unió legszegényebb állama lenne, ahonnan három évtized alatt a munkaképes lakosság fele távozott.

Elszámoltatás hiányában az újra és újra hatalomra kerülő posztkommunista baloldal ugyanazt teszi, mint 1990-ben: módszeresen fosztogatja az országot saját klientúrája számára, miközben jóságos adakozó képében alamizsnát osztogat nyugdíjasoknak és a felduzzasztott közszféra alkalmazottainak. Thatcher asszony szavait továbbgondolva, a baloldal építeni, jövőt tervezni nem tud. Máshol sem Európában, de Romániában végképp nem. Lételeme a pénzlenyúlás és a pénzosztogatás. Persze, addig, amíg van miből. Ilyen szempontból Románia vezetői „szerencsés helyzetben” vannak, mert európai uniós támogatásból, könnyen megszerezhető hitelekből és a hazai vállalkozói szféra nehezen összegürcölt adólejeiből egyelőre dől a pénz.

A Szociáldemokrata Pártot (PSD) támogató szavazóbázis el sem tudja képzelni, hogy a nyugdíjaknak és a közszféra alkalmazottai fizetésének nem azért kell emelkedniük, mert egy baloldali párt kampányában ezt ígéri, hanem azért, mert olyan vállalkozói környezet jön létre, amely egészséges piacgazdaság keretében termeli meg az ország működéséhez és a beruházásokhoz szükséges pénzeket. Ez a nyugat-európai jólét alapja, amit a baloldal az elmúlt harminc évben ellopott Románia lakosságától. Helyette „sajátos” piacgazdaságot hoztak létre, ahol az ügyeskedőknek és az adócsalóknak terem babér, aki pedig tisztességesen dolgozva fizet adót, azt megnyúzza az állam.

Ennek lényegét foglalta össze a napokban Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek címzett nyílt levelében Románia legnagyobb gyógyszergyárának, a kolozsvári Terapiának a vezérigazgatója, Dragoș Damian. Az üzletember sok száz társának nevében az RMDSZ által javasolt 1 százalékos szolidaritási adó bevezetését kifogásolja az 500 millió lej fölötti éves összforgalommal rendelkező nagy cégek esetében. A kolozsvári cégvezető szerint ez semmit nem oldana meg olyan körülmények között, amikor a román állam az államkasszának járó áfa nagyobb részét sem tudja behajtani. Közben dúl a feketegazdaság, azaz évente több milliárd euró adóbevétel úszik el az adócsalók ügyeskedései miatt.

Nemrég egy dél-erdélyi faluban jártam, ahol egy autószerviz tulajdonosa arra panaszkodott, hogy be kell zárnia vállalkozását, mert cégként, legálisan nem tud megélni, annyian javítják a környéken feketén, engedély nélkül a kocsikat. Akik semmilyen adót nem fizetnek, értelemszerűen sokkal olcsóbban dolgoznak, így az adózó vállalkozó belepusztul az illojális konkurenciába. Hasonló példákkal minden más területen találkozunk az országban. Ha Bukarestben, a legmagasabb szinteken ez a módszer honosodott meg, a kisember is rájött arra, hogy az a legjobb megoldás, ha átveri az államot, mert ennek alig vannak következményei.

A romániai baloldal által felkarolt szolidaritási adó értelmetlen, mert az államkasszából kifolyó pénzeket kizárólag azokkal próbálják pótolni, akik adót fizetnek, beruháznak, és munkahelyeket tartanak fenn, hogy a vízfejű román állam átfogó reformok hiányában időt nyerjen. Kizártnak tartom ugyanis, hogy a román gazdasági káosznak megalapozó PSD hihető reformok partnere legyen a bukaresti kormányban, ehhez lételemének kellene ellentmondania.

Ismét azt látjuk, hogy autópálya-építés és egyéb infrastrukturális beruházások helyett a pénzek elúsznak, és újabb tízezrek távoznak majd az országból Nyugat-Európába. Miközben a vérszegény jobboldal lenullázza magát, a PSD újabb ámokfutásra készülhet.