A tizenegyedik parancsolat

Telefonon negédes hang győzköd, hogy ha az új, az eddiginél ugyan „valamivel” drágább díjszabású szolgáltatásukat választom, havonta egyszer, öt percig ingyen beszélhetek Patagóniával. Nincs patagón ismerősöm, de azonnal kész a válasz: sebaj, akkor Japánnal.

Bár oda csak négy perc ingyenes. Vagy a háromperces malájbónusz?! Netán az sem érdekel?! Igen, félő, hogy az egész ajánlatra ez lesz a válaszom. De hát miért vagyok ilyen makacs? – dörren rám a most már inkább fenyegető, mint mézédes hang. Így születtem – mondom neki és bontom a vonalat. Egyébként is csengetnek, ajtót kell nyitnom – vesztemre. A bejáratnál nagy szatyorral egy hölgyemény, valami edényféléket ajánl. És ráadásnak ki tudja, még mit – ingyen. Nem érdekel, mondom neki, és bosszankodva csukom be az ajtót, arra gondolva, hogy találhatott éppen énrám, amikor nem mi lakunk a kapuhoz legközelebbi lakásban.

Még hallom, ahogy szitkozódik az ajtó előtt, de újból cseng a telefon. Ezúttal valami egészségmegőrző termék bemutatójára invitáltak másodmagammal, szíves jelenlétemet pedig egy ingyenvacsorával fogják meghálálni. Köszönöm, nem érdekel, mondom ennek az ismeretlennek is, de még be sem fejezem, máris átvált pimaszra, és kijelenti, hogy ha annyira magányos vagyok, hogy még a potyakajára sincs kit magammal vinnem… Ezúttal én nem hagytam, hogy kitegye a pontot a mondandója végére: szégyen ide, szégyen oda – úri hölgyhöz nem éppen méltó helyre küldtem.

Zaklatnak tehát úton és útfélen, ajánlgatnak ezt meg azt, ilyen-olyan-amolyan ingyenességeket. S hogy miért nem élek a „kitűnő” lehetőségekkel?! Nem szándékozom bezzegezni, de ha körbepillantunk ismerőseink között, hányan és hányan vannak, akik a bankkölcsönök szuperajánlatait nyögik – ki tudja, még meddig –, akkor máris megvan a válasz. De tennék én is egy nyilvános ajánlatot: gyarló emberek lévén, a figyelmeztetést önmagában nem sokra tartjuk, a tiltás gyakran épp ellenkező hatást vált ki, ám ha mondjuk minden idők legvilágosabb alaptörvényét, a tízparancsolatot megtoldanánk egy tizenegyedikkel, annak talán volna foganatja. Az eltelt több ezer év tapasztalata már úgyis megkíván némi kis változtatást. Javaslatom: „Ne hagyd magad átverni!” S hogy mi a bónusz?! Semmi! Legföljebb kevesebb ember fog méregdrágán megfizetni a sok „ingyenes” kínálatért.