2010. július 16., 11:502010. július 16., 11:50
Az ügy hátterében állítólag az áll, hogy a Magyar Királyság aranybányászatának egykori fellegvárában a mesterséges betelepítések nyomán többségbe került nemzetiség egyes képviselőinek nem tetszik, hogy a város védőszentje a magyar államalapító, az meg pláne kiverte náluk a biztosítékot, hogy még egész alakos szobrot is állítani kívánnak neki. Pedig hát Szent István aztán igazán nem tehetett arról, hogy utólag őt választották a város védőszentjévé, arról pedig végképp nem, hogy a város középkori pecsétjébe is belekerült az alakja. A szóban forgó műalkotás ugyanis ezt a pecsétet ábrázolja, amelybe a történelmi hűség okán került volna bele az államalapító alakja is.
Mert hát természetesen ismét csak a történelemmel vannak problémák, a város mai többségét alkotók között állítólag olyanok is vannak, akik azt hiszik, hogy a település védőszentje a moldvai István fejedelem, akit a románok Ştefan cel Maréként, azaz Nagy Istvánként ismernek, és felháborodásuknak adtak hangot, amiért egyesek el akarják magyarosítani az uralkodót. Az eddigi tapasztalatok alapján persze azon sem lepődnénk meg, ha ezeket a hülyeségeket egyes, a valós történelmi tények elfeledésében érdekelt körök szándékosan terjesztenék, nem először történik meg, hogy történelemhamisítással próbálják „ősi” jogukat igazolni e vidékre. Ha a város középkori pecsétjében Traianus római császár lett volna látható, amint éppen a román nemzet létrehozásán ügyködik Decebal dák vezérrel, akkor persze minden könnyebb lenne, hiszen igazolhatná a kontinuitás-elméletet. De hát a pecsétben a magyar Szent István király látható, ez pedig kellemetlenül érinti a hamisításban érdekelt felet – ennek tudható be, hogy csak torz formában látnák szívesen az uralkodót. A helyzet az, hogy nem is gondolkodnak rosszul. Hiszen gondoljunk bele: melyik magyar gyerek lenne büszke arra, hogy a nemzetének államalapítója tulajdonképpen egy nagyméretű merőkanál volt?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok