2010. július 16., 11:502010. július 16., 11:50
Az ügy hátterében állítólag az áll, hogy a Magyar Királyság aranybányászatának egykori fellegvárában a mesterséges betelepítések nyomán többségbe került nemzetiség egyes képviselőinek nem tetszik, hogy a város védőszentje a magyar államalapító, az meg pláne kiverte náluk a biztosítékot, hogy még egész alakos szobrot is állítani kívánnak neki. Pedig hát Szent István aztán igazán nem tehetett arról, hogy utólag őt választották a város védőszentjévé, arról pedig végképp nem, hogy a város középkori pecsétjébe is belekerült az alakja. A szóban forgó műalkotás ugyanis ezt a pecsétet ábrázolja, amelybe a történelmi hűség okán került volna bele az államalapító alakja is.
Mert hát természetesen ismét csak a történelemmel vannak problémák, a város mai többségét alkotók között állítólag olyanok is vannak, akik azt hiszik, hogy a település védőszentje a moldvai István fejedelem, akit a románok Ştefan cel Maréként, azaz Nagy Istvánként ismernek, és felháborodásuknak adtak hangot, amiért egyesek el akarják magyarosítani az uralkodót. Az eddigi tapasztalatok alapján persze azon sem lepődnénk meg, ha ezeket a hülyeségeket egyes, a valós történelmi tények elfeledésében érdekelt körök szándékosan terjesztenék, nem először történik meg, hogy történelemhamisítással próbálják „ősi” jogukat igazolni e vidékre. Ha a város középkori pecsétjében Traianus római császár lett volna látható, amint éppen a román nemzet létrehozásán ügyködik Decebal dák vezérrel, akkor persze minden könnyebb lenne, hiszen igazolhatná a kontinuitás-elméletet. De hát a pecsétben a magyar Szent István király látható, ez pedig kellemetlenül érinti a hamisításban érdekelt felet – ennek tudható be, hogy csak torz formában látnák szívesen az uralkodót. A helyzet az, hogy nem is gondolkodnak rosszul. Hiszen gondoljunk bele: melyik magyar gyerek lenne büszke arra, hogy a nemzetének államalapítója tulajdonképpen egy nagyméretű merőkanál volt?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok