2010. február 25., 10:232010. február 25., 10:23
A magyar állam 2001-ben, egy évvel a súlyos bányabaleset után indított pert a nagybányai Aurul ellen, amelytől 29 milliárd forintos (mai árfolyamon 107 millió euró) kártérítést követelt amiatt, hogy bozintai meddőhányójából 100 ezer köbméter cianidos zagy került a Tiszába, mérhetetlen pusztítást okozva a folyó élővilágában.
A bíróság 2006-ban a nagybányai vállalatot nevezte meg a katasztrófa felelősének, figyelembe véve a ciánszennyezés okainak kivizsgálására létrehozott nagybányai munkacsoport jelentését, miszerint nem az időjárás, hanem a bányászati létesítmények elégtelen műszaki állapota okozta a gátszakadást. Innentől kezdve az volna a legtermészetesebb, ha a társaságot kártérítésre is köteleznék, ez azonban a mai napig nem történt meg, és ezután sem fog. A szennyező társaság ugyanis jogilag már nem létezik, így nincs kin számon kérni az elpusztult halakat.
Az ausztrál–román tulajdonban lévő Aurult Transgoldra keresztelték, amely ellen maguk a tulajdonosok kezdeményeztek csődeljárást, majd a cég felszámolása után egymást követték az új külföldi befektetők. Jelenleg egy orosz milliárdos kívánja újraindítani a termelést Nagybányán, a verespataki és felsőcsertési aranylelőhelyre pályázó kanadaiakhoz hasonlóan ugyancsak ciántechnológiával. Ugyan miért ne tenné, amikor ez az egyik legegyszerűbb módszere a színarany kinyerésének, és – mint ahogy azt az Aurul esete is példázza – környezetszennyezés esetén büntetlenül megúszná?
Ki ne szeretne olyan, anyagilag busás haszonnal kecsegtető ipari vállalkozásnak nekivágni, amely környezeti katasztrófa esetén könnyedén megúszhatja az anyagi felelősségre vonást. A tiszai ciánszennyezés kapcsán a nemzetközi környezetvédelmi szabályozás ama elve sérült súlyosan, miszerint mindig a szennyező fél köteles fizetni a környezetben okozott kárért. Reméljük, az Aurul nem teremtett precedenst.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok